Egy ilyen esős hétvégén, mikor a házimunkához sem vonzódom ellenállhatatlanul, jobbára háttér-tévézésre olvasgatok. Főleg elbeszéléseket, most pont Bukowskit (Forró vízi zene), meg azért bóklászom a neten, hátha szembe jön valami kulturális inger. Jön is, leginkább sajnos negatív értelemben, mintha hétvégente minden ügyeletes szerkesztő, és két feles után, fejben már Pulitzer-díjas sajtófenomén a hülye címekben élné ki magát. Értem én, hogy kattintásvadászat, csak nem szeretem.
Ilyeneket látok jönni, hogy: "Agyba-főbe verte a fiúkat, új csúcsa még csak a kezdet". (index) - Ez ugye arról szól, hogy egy atléta csaj gyorsabban fut a korabeli fiúknál is, de nem ver senkit, főleg agyba. Innen már csak egy lépés lenne a "Szarrá alázta..." felütésű cím, arra biztos még többen tikkelnének.
És persze az hülye címeknek is vannak gyűjteményeik a neten, miért pont ezeknek ne lennének? Az egyik mértékadó a Terhes Férfi Madarat Szült című, amely ars poeticája a következő: „Mi a címek szerelmesei vagyunk. A cikkeket leszarjuk” Ha csak úgy nem. Az aktuális címlapjukról egyébként a három kedvencem - nem biztos, hogy véletlenül - a 444-ről származik. Miszerint
Megnyílt az első vegán sültcsirkéző Londonban
Egy kövér férfi egyszerűen agyonnyomott egy betlehemi szamarat Spanyolországban :(
Riadó! Impotenciát okozhat az olcsó zsemle!
Az örökös bajnokok...
De nem szabad bedőlni az efféle címadásnak, mert az ember egy szer csak úgy maradhat. És akkor aztán majd tudósíthatók magamnak magamról ilyeneket, hogy: "Brutális teahiány várható a jövő héten a konyhában, filterfronton aggasztó a helyzet! Tudósításom szerint szombaton dobtam ki az utolsó Early Greay feliratú papírdobozt, üresen!" Vagy: "Iható-e a mumifikált fikusz főzete? (Igen, csak hullaszag íze van. És meghalsz tőle.)"
Anno volt olyan osztálytársam aki rendszeresen, és fennhangon tudósított mindenkit, akit nem érdekelt, a vécén megélt élményeiről. "Fú, akkorát szartam, megemelt!" - és ez még egy válhatóbb darab volt a készletből. Csakhogy az ilyen típusú kommunikációnak van valami vicces bumfordisága, a sajtóban elkövetett hülye címekért viszont legtöbbször pénzt kap az elkövető, letöltendő stílusgyakorlatok helyett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése