Máma lomtalanítás van a mi utcánkba' sejj! (Vagy ezt nem kell odatenni minden ilyen mondat végére?) Én meg nem értem már az elnevezést sem, lomtalanítást írnak, azt' tele van lommal a kukák környéke. Szóval lomosításnak kellene hívni, hisz a kukák aurájában eddig csak sokféle gaz tartózkodott (arra nem mennek a fűnyírós emberek, ők csak az ablakom alatt szeretnek berregni naphosszat), most meg van pár monitor, néhány közepesen lepukkant szék, vegyes mindenfélével töltött zsák, egy fél gyerekszoba, repedt akvárium meg gondosan dobozolt, lerohadt mikró.
Utóbbi kettő szerény hozzájárulásom a lakótelepi entrópiához, egyben kitűnő guberálni való az utánfutós Opellel érkező újrahasznosítás-logisztikai kisvállalkozónak. Kitettem néhány évtizede a pincében porosodó konyhai széket is, de azok már tíz perc múlva sem voltak ott. Nem tudom ki csapott le rájuk ilyen tempósan, de igazán megvárhatta volna a pár éve az erkélyen foszladozó szőnyegeket is, szerintem nem sok hiányzik ahhoz, hogy remek fűtőanyag legyen belőlük, amint a műszálas műperzsa visszabomlik kőolajjá. Abból most amúgy is hiány lesz.
Az egyik széket viszont egy negyedik emeli szomszéd einstandolta, még én segítettem neki felcipelni, de nem mondtam neki, hogy én raktam a kupac szélére, úgy tíz perce. jelentősége nem lett volna, ő viszont örült hogy ezzel náluk háromra nőtt a székek száma, szóval már akár a sógort is át lehet hívni egy kávéra.
A pincét amúgy kipakolják mások, nekem csak azt kellett megmondani, hogy mit ne dobjanak ki. Ráböktem a biciklimre, hogy az maradjon, a többiről meg javarészt azt sem tudom, kihez tartozik. Biztos van, ami pro forma hozzám, mert még a nagyszüleim építettek belőlük áthatolhatatlan barikádot, de egy ősi hűtőről, vagy egy rozsdásodó centrifugáról a fene se mondja meg, hozzánk (mondjuk a gyerekkoromhoz) tartozott-e valaha. Szóval szemétre vele, lomosítsák csak a környéket vele, ha már szemét lett belőlük vala. Mert bár vannak tárgyak, melyekhez érzelmileg kötődöm, de a pincében ilyesmibe nem botlottam, egy ládányi rozsdás szögbe igen, de az sem ébresztett bennem értékelhető intenzitású nosztalgiát.
Nem az, csak a hangulata (kilencbenazelet.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése