A Booze & Glory pont az a kellemesen munkásosztálybeli ska-punkot műveli, amit szeretek. És bár elsőre fura, de ebben a műfajban is lehet néha érzelmeskedni, persze csak ha a kocsmázás, bandázás, csajozás, tüntetés, rendőrökkel való (leginkább persze szimbolikus) összecsapás kipipálva.
Ez meg itt az új klipjük, ami némileg meglepett. Értem én a szülőváros iránti nosztalgiát, még azt is ha azon belül egy lepukkant lakótelepen vannak azok az utcák, amiket a lírai Én magáénak nevezhet, de hát ez a város a képeken rohadtul nem Anglia. Miközben a zenekar londoni, ott alakultak, ott élnek, ott rúgnak be koncert után vagy meccs előtt.
Úgyhogy - bár a zenéjüket hallgatom néha, egy ideje - utánaolvastam nekik Pédia Viktóriánál, és akkor derült ki, hogy a banda négy tagjából három lengyel. Bevándorló állagú migránsok, de ez tényleg nem látszik rajtuk. (Hja kérem, manapság a punk mint szubkultúra, életérzés, divat és kapcsolódási pont, internacionális, intertextuális, ultrakulturális, neoprimitív, antiautoritárius, kvázi-anarchoid, rebbelis... izé.)
Szóval bárki csinálhatja bárhol, ez esetben lengyelek Londonban, ahol ők amúgy is komoly etnikai szubkultúrát alkotnak. (A High Street Kensigton metróállomástól pár lépésre, a Church Street elején volt egy kedvenc lengyel delikát-boltom, ahol a pirog mellett remek indiai szamószát lehetett kapni, olyan csípős töltelékkel, hogy a leheletedtől egy óra múlva is elültek mellőled a metrón. Ennyit a szubkultúráról.)
És akkor most tessék élvezni ezt az ódát a lakótelepekhez, ahol legalább az út jó oldalán mennek az autók. Pont mint nálunk, épp most néztem meg az ablakon át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése