Nekem kicsit fura, mikor a sajtó - gondolom az olvasóik vélt mentalitásához alkalmazkodva - tágra nyílt szemmel csodálkozik rá, hogy jé, a világban mindenféle dolgok vannak ám! Például az, hogy egy Salt Lake City-beli egyetemen (de gondolom sok más egyetemen is) fel lehet venni egy pornófilmekkel foglalkozó kurzust. Az egyre szánalmasabb Index egyenesen azzal a clickbait címmel vezeti föl ezt az igazából nem is hírt, hogy „Pornónézésért is kredit jár az egyetemen“. Gratulálok, de tényleg, ez már közelíti a vállaltan bunkó origó színvonalát. Hisz a cikkből kiderül, nem a nézésért (meg a járásért) jár a kredit, hanem annak elemzéséért, mit is jelent a pornó a jelen társadalmaiban, kulturálisan, szociológiai meg szociálpszichológiai szempontból (nemi szerepek, hatalmi viszonyok, miazmás) vagy akár gazdaságilag, politikailag.
Hiszen a pornó az evidens része a kortárs kultúrának. És akkor a kultúrát most ne úgy képzeljük el, hogy régi festmények lógnak egy klasszicista hodály, szépen világított termeiben, hanem mint a mindennapi életet működtető folyamatot, azt a szimbolikus rendet, mely alapján tájékozódni tudunk úgy általában a világunkban, már ha egyáltalán. Ebben az értelemben a kultúra nem valami absztrakt kánon, hanem maga a parizeres zsömle (amire például egy indiai, a maga kultúrájának perspektívájából jaj, de furán néz), meg hogy a fű tilos, de a vodka legális, a köszönés amit reggel a portás elénk böffent, a bűntudat mikor beteget jelentünk pedig csak egy szabadnap kéne, hogy a monogámia a norma, hogy illiberális a „demokrácia“ (olyan nincs amúgy, csaxólok), esti a hírlap és mackó a sajt. És hogy pornó a fél internet.
Innentől kezdve viszont a mindenféle tudományoknak nem lehet nem foglalkoznia vele, generációk szexualitását határozza meg, hogy a röhejes (ha el nem bliccelt) iskolai „felvilágosítás“ vagy épp a zavarban lévő szülők motyogása helyett, onnan tudja meg mi a szex. (Mondjuk maximum technikailag, hisz a pornó az szex mínusz romantika, mindent villantó formagyakorlatok sora a hálóban, a konyhaasztalon, a hetes buszon, az éjszakai magánklub színpadán.) De foglalkozni, azt kell vele, pont mint a tömegkultúra sok egyéb szegmensével.
Eltartott kisujjal félretolni a témát, az olyan mintha egy néprajzos/kulturális antropológus azt mondaná, hogy de hát a mindenféle őserdei törzsek kannibalizmusával ne foglalkozzunk már kollégák, az olyan gusztustalan, szubhumán izé. És lássuk be, a kannibál aztán tényleg eltárgyiasítja a megevésre szánt másikat, jobban mint a pornóproducer a nagymellű szőkét, aki még fiatal, és kell neki a pénz.
Vagyis az akadémiai/egyetemi tudománynak is kezdenie kell vele valamit, attól hogy szégyenlősen félrenéznek, még bármelyik tetszőleges pillanatban százmilliók nézik, ahogy százezrek dugnak milliónyi videóban. A cikkben is olvasható az illető egyetem közleményének részlete: „A hardcore pornográfia legalább olyan amerikai, mint az almás pite, és népszerűbb, mint a vasárnap esti foci. Ez a milliárd dolláros iparág egyrészt kulturális jelenség, amely tükrözi és megerősíti a szexuális egyenlőtlenségeket, másrészt olyan művészeti forma, amely komoly elmélkedést igényel.“
És tegyük hozzá, nem csak amerikai jelenség, ez bizony globális, miként az újabb járványok, a klímaváltozás vagy a sötét ostobaság, mint a siker záloga. Csak ez talán nem annyira veszélyes, bár tudja fene, nem vagyok szexuálpszichológus. De ha többen fogyasztanak pornót, kevesebbet szexelve másokkal a való életben, akkor kevesebb gyerek születik, az meg szerintem jó. Az emberiség így is túl nagy teher már ennek a szerencsétlen bolygónak, ha a pornótól kevesebben leszünk, annak örülni fognak, cinkék, a kék bálnák, a fák. Meg a hódok.
zbporn.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése