Búcsúbulit tartott a Prosti TV, mert kitartótisztjük nem ad nekik több pénzt. Ja, hát kutya se nézte, de legalább sokba került, a választások után meg végképp okafogyottá vált. Mókás volt amúgy, ahogy ezek a negyvenes-ötvenes faszik (kivéve Stefka Múmia Istvánt főizgatót, ő lassan nyolcvan) bézbólsapkában adták a laza-trendi jobbost, hogy megszólítsák a fiatalokat. Jenki mintára amúgy, csak még annál is igénytelenebbül, ami viszont mégis csak egy teljesítmény.
Most meg DJ Jeszi faszi is szomorkodott egyet, hogy annyira sikerült a fiatalok megszólítása, hogy nyugdíjasoktól is kapott búsongó-hálálkodó leveleket. Nyilván ők nézték a tévét, a megcélzott generáció meg nem, ezeknek a sajtózseniknek meg most jut eszükbe, hogy akkor esetleg interneten folytathatják. Ahol ugye a célcsoport médiát fogyaszt. Mekkora felfedezés!
Meg nyilván feltűnt nekik mondjuk a Partizán, ami egy sikeres brand lett a jutyúbon, igaz hogy abba bele is kellett tenni sok munkát meg (eleinte) sok lemondást, és idő kellett hozzá. De ma már egy rendes szerkesztőségként működve nem csak politikát nyomatnak, hanem kulturális témákat is, sőt már egy kissé bulváros late night show-juk is van. És mindezt a neten, szóval minek ide kábeltévé? (A ProstiSrácok tévéje amúgy csak és kizárólag politikai témákat csócsált, csak és kizárólag a kormánypropaganda kurva unalmas paneljeit újra meg újra visszaböfögve. Aztán csodálkoztak, hogy maroknyi egyujjas agyún kívül senkit sem érdekelnek. De mindegy is, írtam már róluk nemrég.)
Mindenesetre jelentős lehet a kognitív disszonancia, hisz egyfelől imádniuk kell a vezért, másfelől a vezér udvartatása nem akarja tovább finanszírozni a médiahobbijukat, amit lényegében maguknak csináltak. Illetve követtek el különös igénytelenséggel, előre megfontolt szándékkal.
Még egy rendes trash-élményt sem tudtak adni, mint a vicces emlékezetű Bp. TV, Kiszel Anettkával meg Lexike Tündével, vagy kikkel. Rajtuk röhögtünk, és csak egy kicsit fájt, mert az egész annyira elementárisan szemét volt, hogy néha nem lehetett nem nézni. Egyébként azért van utóda ennek a típusú „műsorkészítésnek“, én úgy két éve fedeztem fel magamnak a Hatoscsatorna nevű izét... csatornát. Kedvencem a Hihetetlen magazin, ahol az egykor jobb napokat látott Dombóvári Gábor, meg valami ufókutató faszi (nem jut eszembe a neve, utánanézni meg minek, de ő műsorral azonos című nyomtatvány főszerkesztője) vagy ufóizélnek egy lendületeset, vagy a titkos háttérhatalom világuralmi terveit fejtik meg, inkább röhejes, mint irritáló módon. Ja, és néha feltűnik benne az egykori Bácsfi Diána (most nemtom épp hogyhíjják), a kézeres évek elejének média-neonyilasa, aki egy szálasista mozgalmat szervezett, mintegy hat fővel. Most így negyvenes nőként még mindig ugyanolyan lófejű, csak protonáci egyenruha helyett tizenhat éves iskoláslánynak szeret öltözni, és mítoszkutatónak definiálja magát, bármit is jelentsen ez. (Főleg ilyen ezonénis izéket, ezért is lenne nehéz definiálni.) Mit mondjak, egy élmény.
Ez a remekmű-sorozat meg fenn van a neten, több helyen is, például a TeTyúbon. Enjoy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése