Kora reggeli szürke éghez dühös brit punk illik, ráadásul a girl power jegyében. Mert a Maid Of Ace négy lánytestvérből áll (ugrál, kiabál és bont rendet), valahol Hastings-ben. Ami egy város a déli parton, nagyjából félúton Dover és Brighton között de, csak ha a parton megyünk, mondjuk egy liszaboni átszállással már tudja fene. Sosem jártam arra, csak a másik kettőben, de még ezzel a minimál tapasztalattal is gyanús, hogy ezek a tengerparti városok amúgy is elég egyformák, nagyjából ugyanazt a hangulatot hozzák.
De a zenéjükről se lehet túl sokat mondani. Elég jó. Tipikus punk, pontosabban tipikusan az, amit a csajok generációjának a punk jelenthet. (Igazából tudja fene, hány évesek, 2005-ben alakultak, szóval most mondjuk nagyjából harmincasok, persze többféleképpen, mert gondolom nem négyesikrek.) Sörözés, sikoltozás, pasizás, bulizás, generalizált lázadás a fogyasztói társadalom ellen, hisz nyilván nem egy nyomornegyedből ragyogtak ki páratlan tehetségükkel. De hát a lázadás az olyan, hogy egyrészt életkori izé, ami aztán egyeseknek beakad, és úgy maradnak, másrészt meg lehet alatta valami mély és komoly meggyőződés, hogy ugyanis a világ el van baszva, és nem is tehetünk ellene semmit, de legalább üvöltsük mások képébe, hogy lassan nyakig ér a szar.
Na, a jányok tuti inkább az első eset, de hát így jártak, nem születhetett mindenki a '68-as barikádokra. Nekik az marad, hogy csak azért se veszik meg a legújabb ájfont, meg a járdán bicikliznek, de legalább a kaliforniai kollégákkal ellentétben nem gördeszkás, hanem BMX-es punkok. Hát, ez is valami, de a zenéjük azért tényleg rendben van. Szerintem még ötórai teához is illik, pláne ha van egy kő konzervatív és piszok gazdag nagynénink, akinek ráadásul gyenge a szíve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése