Az ukrán hírszerzés közzétett egy állítólag lehallgatott telefonbeszélgetést, melyben egy orosz zsoldos arról beszél, hogy az ő alakulatánál nemrég volt egy kvázi-zendülés. (Az orosz fasiszta elvtársak nyilván reflexből féknyúzt kiáltanak ilyenkor, már ha nem akad el a szavuk, nagy morális felháborodásukban.) Merthogy a társaság egyharmadára fogyatkozott, nemigen tudtak elfoglalni semmit, viszont valami seggfej vezérezredes újból harcba akarta küldeni őket. És mivel vonakodtak, elkezdett (szerencsére csak a levegőbe) lövöldözni, de közben azt kiabálta, hogy megöl mindenkit, aki a nem engedelmeskedik. Nem tudjuk persze, hogy ez igaz-e, vagy csak simán propagandafegyver, de a rémes az, hogy simán lehet igaz is.
Az orosz hadsereg ugyanis, a liluló fejű tábornokoktól a remegő térdű közlegényekig egy morálisan széteső, stratégia helyett rögtönző kapkodásra épített vezetésű szervezet, és nekik ehhez még a háború sem kellett. Évek óta téma a független médiában, hogy bánnak a a fiatalabb közkatonákkal az idősebbek, milyen kaotikus a parancsnoki rendszer, és mennyire eluralta az egészet a jobb híján feudális anarchiánk nevezhető állapot. A pszichopata diktátoruk által átgondolatlanul beizzított háború csak még inkább a felszínre hozta mindezt. Mert ki a fenének lenne kedve elmenni, és meghalni egy értelmetlen háborúban, csak mert csak. Vologya cárnak elgurult a gyógyszere, az egyszeri katonának meg a fal adja a másikat.
És mennyi vodkát kell reggelire innia annak a tábornoknak, aki konkrét gyilkossággal fenyegetőzik? Gondolom csak a szokásosat, de biztos valaki kimondta a 'kultúra' szót, amitől aztán nyomban a fegyveréhez kapott, a Hermann Göringnek tulajdonított bon mot nyomán. ("Ha meghallom a kultúra szót, a pisztolyomért nyúlok!" - mondta állítólag. Egyesek ezt Goebbelsnek tulajdonítják, de ez valószínűtlen, Goebbels irodalomtudományból és filozófiából doktorált, asszem Heidelbergben.)
Mert kábé itt tart most a Dicstelen Demégvörös Hadsereg (tényleg érdemes elolvasni a Szabad Európa fentebb belinkelt cikkét), nem csoda, hogy bár Ukrajnát megszállni indultak, ma már örülnek ha bevehetnek egy-egy rommá lőtt kisvárost. Hisz az ukránoknak van motivációjuk, ők mégis csak a hazájukat védik, az oroszoknak azonban nem sok marad, legfeljebb a tudat, hogy elmebeteg barmok miatt mehetnek a vágóhídra, ami azért - lássuk be - nem nagyon szítja fel a harci kedvüket.
Ez maga a szimbolikus "baráti tűz" (mikor a sajátjaik lövik őket), csak épp a tűz hiányzik belőlük, meg a helyzetük is alapvetően barátságtalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése