Újjáépítik az Omega zenekart, olvasom értetlenül, hisz egy zenekar az nem egy romos vár (állott kőhalom), meg nem is műemlék úgy általában, hogy újjá kellene építeni. Az Omega egy rockzenekar volt, az ilyeneknek meg van történetük, ami elkezdődik valahol, aztán hullámhegyek, hullámvölgyek, és egyszer csak vége. És az ő történetüknek már vége, el kéne engedni. Az évtizedekig működő klasszikus felállás öt tagjából hárman halottak, egyikük már nem bírja a koncertezést, így a maradék egy szem dobos köré szervezne új zenekart a menedzserük, arccal a kassza felé. Nyilván van az a pénz, amit nem bír elengedni, lát még bőrt a rókán, amit lehúzna, amíg még lehet, amíg még van érdeklődés a közönség részéről. És azt mondja, nem tribute zenekart akar, ez olyan igazi Omega lenne póttagokkal. Ami egy nettó baromság.
Mert értem én, hogy Shakespeare drámáit is játsszák a mai napig, de az újonnan felépített Globe színház kivételével, sehol sem Globe néven, és a közreműködő dramaturgok sem veszik fel hozzá a Shakespeare nevet. Az Omega dalait is nyugodtan tolhatná egy profikból összerakott tribute banda, sőt sok egymás utáni banda a következő évszázadokban, de azokat nem kellene azzal reklámozni, hogy ez itt a renovált, visszaépített, majdnem eredeti. Ez már az építészetben sem jött be senkinek, egy zenekarnál meg különösen értelmetlen, hisz az attól önazonos, hogy pont azok írják és játsszák a dalokat akik. Ha ők már nem, a zenéjük mehet tovább, de csak az, javarészt más és más előadók eltérő értelmezéseiben. Ilyen ez a popszakma.
Újjáépíteni az olyan lehet, hogy mondjuk akarok egy Beatles 2.0-t, ezért megkeresem John Lennon egyik fiának unokaöccsét, ő lesz majd a basszusgitáros, szerzek mellé profi gitáros, meg énekest, és persze dobost, de majd a Nagy Las Vegas Kaszinó Turnén, minden esete beül dobolni egy-egy számiot a Ringo Starr, Paul McCartney meg minden páratlan szombaton háttérvokálozik pár percet skype-on. És akkor ez a produkció Beatles néven futna, elvégre nyomokban azt is tartalmaz, és ha jól nyomják a számokat, kit érdekel, hogy ki nyekereg a színpadon. Hát nem lenne remek?
Engem részemről az Omega mondjuk pont nem érdekel, sosem bírtam azt a fellengzős semmitmondást, ami hozzám elért belőle, de a Queen kapcsán egyszer már kiakadtam ezen, a láthatóan csak a bevételekre menő mentalitáson. Mert a Queen is pont az a négy ember volt akik, mikor egyikük (és hát pont Freddie Mercury) kiesett, ott abba kellett volna hagyni az egészet. De nem, egyedül John Deacon basszusgitárosban volt annyi jellem, hogy kiszálljon, a másik kettő (May és Taylor) azóta is Queen (& az aktuális Akárki) néven haknizik, hétről hétre telibe szarva a saját életművüket. Mondjuk van abban valami groteszk, ahogy még életükben, saját kezűleg bontják le előre, a még meg sem épült (de sokak által tervezett) emlékművüket, ami azért is szánalmas, mert nyilvánvalóan van annyi pénzük, hogy pont erre nincsenek rászorulva. Ha meg zenélni akarnak (mint mondjuk az Omega dobosa), akkor csináljanak szólólemezt, hozzanak össze egy bandát, vagy lépjenek fel egy szál akusztikus bármivel hangulatos klubokban, esetleg menjenek nyugdíjba végre, és barkácsoljanak, kísérletezzenek akár egész hajmeresztő dolgokkal is a házi stúdiójukban. Hiszen megtehetik. Egyszerűen nem kell a sírig sztárként pózolni. Láttunk sok előadót, aki megtette, és nekik se jött be. (Jut eszembe, Mercury is, mikor már komolyan beteg volt, jól hátralépett a reflektorfényből, miközben a stúdióban az utolsó napokig dolgozott, mert akkorra már kurvára nem érdekelte a sztárság, de a zene még igen.)
Simpsons, meet the Simpsons... (wallpaperflare.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése