Hozott anyagból szédülök reggel óta. De legalább már ülve is. Felébredtem hajnalok éjjelén, de az alvásidőm megvolt, fel is keltem, és fogyasztottam némi politikai publicisztikát, hát mit mondjak, éhgyomorra nem a legjobb műfaj, pláne hajnali sötétkor.
Aztán reggelire ír kocsmapunk (lásd az előzőt), zabpehely natúr joghurttal, és még mindig csak fél hat, fülzúgás, rosszullét, nagyjából ebben a sorrendben. Gondoltam fél pohár joghurt meg egy marék pehely az nem sok, fél nyolc magasságában reggeli megint, rendesen, zöldséges sós palacsinta, vödör kávé cukorral(!), és semmi. Szédülés, business as usual, aztán átmentem anyámékhoz ebédért, közben öt méterenként álltam meg, az összesen tíz percnyi séta durva túlélőtúrává alakult. Még jó, hogy visszafelé találkoztam Petrával (nem is tudom mikor láttam utoljára, ma már csak véletlenül futunk össz a utcán, ha már a közlekedési útvonalában lakom), és az utolsó szakaszon hazakísértettem magam. Ha már épp úgy éreztem, hogy csak kísérteni jár belém a kituggyami. Mondjuk az vicces volt, hogy ő kísért haza engem, de hát már nem vagyunk egy párkapcsolat, röhögtem is volna egy jót, ha nem tartok attól, hogy közben elájulok. Ő minden esetre pont olyan bőbeszédű, mint az elmúlt tizenöt évben bármikor, azaz egyáltalán nem. Csak már elszoktam tőle.
Minden esetre most épp intenzíven nem csinálok semmit (nem, az írás az nem csinálás, az csak a csinálás állásáról való tudósítás), illetve meg akarom nézni az új Star Wars sorozat (A Kenny Van Obiob, vagy mi) első két részét, mert bár pénzszagú erőlködésre számítok, azért egy félórányi esélyt kap a cucc, csak hogy tudjak róla írni valami lesújtót. De csak ha kezdem magam újra humanoidnak érezni. (Per pillanat a Forma-2 időmérő edzése megy Monacóban, azt nézem jobb híján, de már az is idegesít, szóval a dzsediskedés viszonylatában még váratok magamra.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése