Egyik kedvenc szörnyülködnivaló oldalamon (jesszőr, az origón) mindig van egy 'Rendkívüli hírek' felcímű brékingnyúz, rögtön a nyitólap tetején, és igen tanulságos, hogy ott milyen rendkívüli, extrán kiemelt, azaz adott pillanatban a legfontosabbnak pozicionált hírek jelennek meg. (Most majdnem azt írtam, hogy legfontosabbnak gondolt hírek, de nem hinném, hogy a portál szigorú névtelenségbe burkolózó szövegipari munkásai, tényleg mindig pont azt a hírt gondolnák a legfontosabbnak. Ha meg rosszindulatú vagyok, és végül is miért ne, akkor lehet hogy eleve nem is gondolnak semmit, az ő munkájuknál a gondolkodás kifejezett hátrány, lassítja a propaganda termelékenységét.)
És az elmúlt, nagyjából huszonnégy órában új szintet lépett a rendkívüli hír fogalma amennyiben a hírérték mint olyan rendkívüli mértékben bizonyult képlékenynek.
A leginkább kurva fontos hírek evolúciója valahogy így nézett ki az elmúlt hónapokban:
- A legfontosabbak a covid-hírek, fertőzöttek száma, halottak épp csak megemlítve, százméteres oltásban elért magyar helyezések, meg hogy mit mondott minderről a felcsúti.
- Aztán a covidnál fontosabbnak bizonyult a kampány, hogy az ellenzékiek csecsemőket esznek, ráadásul kés-villa nélkül, meg hogy milyen fantasztikus módon segíti a családok, a nyugdíjasok a fiatalok és a gördeszkás punkok életét a felcsúti legutóbbi rádiós szentbeszéde. (Az utolsó csoport nyilván véletlenül került bele, valaki porcukor helyett tévedésből a délutáni kokójával ütötte föl a reggeli kávéját.)
- De kitört a háború, ami még a covidnál és a kampánynál is lényegesebb lett (na jó, a kampánynál épp csak egy kicsivel), és azt tolták az orrunk alá, hogy milyen bejelentésre készül aznap VV Putyin. Nem bejelent, csak készül. A bejentés külön hírt ért később. Plusz volt néhány száraz számadat, hogy lerombolták, kilőtték felrobbant, halottakat nemigen emlegetve. A felcsúti ezekről jobbára inkább kussolt, úgyhogy ezt emelték ki a békepártiság jeleként.
- Aztán tegnap elhunyt, kihalt, nekiszenderült B. Krisztián közbotrányügyi celeb, és azóta róla szólnak a rendkívüli hírek. Azaz ő egymaga, holtában is fontosabb mint a világjárvány, a komplett belpolitika meg a közeli népirtás, ráadásul úgy, hogy egyébként semmi újat nem tudnak írni az első két "cikk" néhány mondatnyi tartalmán kívül. De verik a habot, mint egy rendes legalja bulvárlap.
Én meg csak nézek magam elé, hogy például a múlt hónapban halt meg Görgey Gábor író és Markó Iván balettművész, két Kossuth-díjas fazon, de az ő tartós eltávjuk nem ért rendkívüli híreket, hisz épp nyilatkozott valamit egy félrészeg szóvivő a Kreml környékéről. Sőt, még Zsirinovszkij elvtárs halála sem ért sokat, pedig ő aztán (úgy is, mint az oroszok tájjellegű Csurkája) igazán közel állhatott a hazai kormányhitűek szívéhez, ha a pénztárcájukhoz nem is.
Nem értem én ezt a modern sajtószabadságot, az a nagy helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése