El kell ismerni, hogy vannak olyan irodalmi művek, amik egyszerűen nem alkalmasak a megfilmesítésre, legalább is az alapanyag durva megcsonkítása és/vagy eltorzítása nélkül. Ilyen például Kurt Vonnegut szinte tetszőleges szövege, de Anthony Burgess nyelvi játékossággal teleszórt könyvei is. (Egyszer bírtam végignézni a Gépnarancsot, de kínlódás volt a többször olvasott regény után, aminek a nyelvezete is önálló műalkotás, és még Stanley Kubrick sem tudott csodát tenni vele.)
És ilyennek gondoltam Salman Rushdie bármely tetszőleges regényét is, hisz azokat a kulturális utalásokkal átszőtt, néha már kényelmetlenül túlcizellált, és sokrétegű szövegeket egyszerűen lehetetlennek tűnt mozgóképre izzadni. Épeszű rendező meg sem próbálta volna, hacsak nem maga Rushdie az egyik közreműködő, hisz ő aztán tudja, mire gondolhatott a szerző. És mivel Az éjfél gyermekei esetében ő volt a társ-forgatókönyvíró meg a film narrátora, Deepa Mehta rendező megúszta, hogy eleve lehülyézzem.
És nem mellesleg, ez esetben érdekes adaléknak tűnt, hogy ez nem valami brit vagy amerikai adaptáció, hanem rendes bollywoodi darab, bár reméltem, hogy azért nem fognak random pillanatokban formációs táncra perdülni a szereplők. (Na jó, félig kanadai, mint a rendező maga is. Úgyhogy nincs is hülye össztánc, szitáros diszkózenére.)
A film meg jó, egy rendes "életrajzi" dráma, India, Pakisztán meg a későbbi Banglades történelmével a háttérben, az 1940-es évektől a hetvenesekig. Van két fiú, akiket születésükkor direkt elcserélt egy szolgáló, a gazdag család fia a harmonikás utcazenészhez kerül, az ő gyereke meg előkelőékhez. Koldus und királyfi sztori, csak itt nem tudatosan cserélnek. És a fiúk között van egy fura telepatikus kapcsolat, de nem a gyerekelhelyezési anomália miatt, hanem mert mindketten 1947 augusztus 15-én születtek, pontban éjfélkor. Azaz még épp hogy aznap. A dátum pedig jelentős, hisz akkor lett független az addigi brit gyarmat (ami aztán nem sokáig maradt egy ország, hisz a hindu-muszlim törésvonal mentén kivált Kelet- és Nyugat-Pakisztán, előbbi lett aztán a mai Banglades).
És a történelmi éjfél gyermekei speciális képességekre tettek szert, a gazdagékhoz került Szálim például össze tudja kapcsolni őket magán, mint médiumon keresztül. Az összeset, mert nem csak Sívával, a másik elcserélttel tud fejben kommunikálni, de a kilencszázkilencvenkilenc másikkal is, akik szintén ugyanabban a percben hagyták el a szülőcsatornát. Vagyis összesen 1001 gyerekről van szó, legalább is eleinte, mert a hatvanas évekre már több mint négyszázan nem élnek közülük, de a maradék valami vicces-mesés közéleti-kulturális undergroundot működtet. Igazából Szálim tudata maga a forradalmi szalon, ideológiai vitákkal, személyeskedésekkel és árulással, ahogy azt kell. Hisz fiatalok, lázadó hajlamúak, és nagy előnyük, hogy telepatikusan szervezkedhetnek, ami a merev vallási előírások, a kasztrendszert fel nem adó szokások, meg úgy általában a szüleik rém tekintélyelvű generációja miatt nem egyszerű ügy.
(Mellékvágány: Érdekes, hogy akkoriban, azaz hatvanas évek forradalmárkodó nyugati, főleg amerikai ifjúsága kapcsán írta azt Herbert Marcuse, hogy esetükben már a 'represszív tolerancia' működik. A tolerancia pedig úgy lehet represszív, vagyis elnyomó jellegű, hogy igazából már mindent szabad, ezért szinte semminek nincs súlya. Míg Indiában és Pakisztánban a rendszer merevsége miatt nem lehet lázadni, addig mondjuk Észak-Amerikában simán hátba veregetnek, hogy oké fiam/lányom lázadj csak nyugodtan, ez egy szabad ország. És innentől súlytalanná válhat bármiféle protestálás.)
Az éjfél gyermekei ráadásul a regény történetét is jól transzformálja filmmé, tényleg szerencsés helyzet, ha mindkettőt ugyanaz írta, a forgatókönyvet ráadásul a rendezővel közösen.
És fura, de a filmet úgy tíz éve mutatták be, nekem meg eddig még sosem jött szembe. Mondjuk nem kerestem, ami érthető, ha nem is hallottam róla, és - mint az elején írtam - nem gondoltam, hogy valaha film lesz bármelyik Rushdie-kötetből. De most bepótoltam, és tényleg megért 140 percet az életemből. Egy átlagos szuperhősös hulladék is simán van ennyi, csak az nálam nyolc napon túl (sem biztos hogy) gyógyuló elbutulást okoz, pedig máma már nem kéne tovább...
snitt.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése