Tegnap leérettségiztem angolból. Közép szinten végig, de azt a felénél abbahagytam, mer untam, úgyhogy inkább az emelt szintűt csináltam meg. Utólag persze, késő délután a netről letöltött feladatlapokkal. És nagyon jól sikerült, vállon is veregetem volna magam, ha porszívózás közben nem húztam volna meg a bal vállam. Úgyhogy azt inkább nem veregettem, de jutalmul kétszer lóbáltam meg a folyékony édesítő flakonját a reggeli kávé felett.
Igazából persze éppen harminc éve érettségiztem, és angolból pont nem, bár arra is be van írva egy ötös. De vizsga az nem volt. Mert szakközépbe jártam, ahol eleve nem kellett nyelvből érettségizni (bár nem is volt tilos), nekem meg addigra pont volt már nyelvvizsgám, amire deviszont beírták a jegyet. (Ez a szakközép remekül jött sokszor, mikor beszélgetésekben előkerült az "emlékszem, még a gimnáziumban..." tematika, én meg közöltem, hogy nincsenek efféle emlékeim, sosem jártam gimnáziumba. )
Hát,még nekem is elég szánalmasnak tűnik a harminc évvel ezelőtti érettségivel előjönni, de most tényleg rohadtul semmi nem történik velem, pláne ahhoz képest. Akkoriban, egy héttel a szóbeli érés után mentem egy három plusz egy napos felvételi körre a szombathelyi főiskolára (két írásbeli, egy szóbeli, egy pihenőnap), onnan meg Görögországba, a Peloponészosz-félsziget déli csücskére nyaralni, meg ókori romokat nézegetni Athéntól Korinthoszon át Olümpiáig. És közben próbáltam feldolgozni, hogy a fenébe kaphattam én ötöst matekból? (Később, már pesti egyetemistaként ugyanez megvolt még egyszer, a matematikai statisztika szigorlat kapcsán - bár ott már ráfogtam a stressz ellen fogyasztott nagyfröccsre.)
De harminc éve volt mégis (találkozó asszem nem lesz, de mindegy is, úgyse mennék, ahogy eddig se), én viszont még mindig éretlen vagyok, és gondolom ez már nem változik. Ám angolból még mindig nagyon simán átmennék, szerintem magyarból és töriből is. De a matek az épp hogy meglenne, a fizika meg szerintem már egyáltalán nem. Mondjuk abból szar voltam a négyesemmel, aminek akkoriban persze örültem, hisz az volt az egyetlen tárgya, miből egyszer majdnem meghúztak, mondjuk csak félévkor.
p.s. Most néztem rá a számlálóra és szembesültem vele, hogy ez itt a 2500. bejegyzésem. Jó, pont 11 év alatt, de ettől még grafomán lehetek, majd hozzáírom a kényszereim listájához, közvetlenül az elé, hogy a tányéroknak pontosan meghatározott sorrendben kell állniuk a szárítón, vacsorázni csak hat előtt és porszívózás után, és hogy egyszerre nem olvasok háromnál több könyvet, és a minimum adag napi 50 oldal. És hát hogy kényszeresen irkálok ide is. Tényleg, ez a (minőségbe csak ritkán átcsapó) mennyiség, ez a fecsegés írásbeli megfelelője?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése