Vernisszázs az avaron

Átadódott az új Néprajzi Múzeum miniszterelnökileg, akinek érdekes meglátásai voltak a hagyomány, a tudomány meg az identitás szempontjából, azaz vonatkozásában. Az épület amúgy nagyon rendben van, végre nem egy nemzeti színház jellegű ócska giccs (nagy doboz ráragasztott csicsákkal mint egy ízlést nélkülöző újgazdag esküvői tortája), bár az furcsa, hogy a felcsúti döbrögi szerint semmi szépet nem látunk egy betonkockában. Mondja ezt egy újragondolt betonkocka előtt. (Oké, meg van görbítve és be van füvesítve a teteje, télen ja esik rá hó, lehet sípálya is, túinvan jelleggel.) De nekem tényleg tetszik, egy mifelénk szokatlanul bátor modern darab, pont mint a magyar zeneház. Csak azt nem értem, miért kellett ezeket a Városligetbe odabaszni, mikor nyilvánvalóan lett volna tucatnyi más lehetőség, egy csomó olyan terület a fűvárosban, ahol jól jött volna egy múzeumi negyed okozta városrész-rehabilitáció. (Próbálnának meg Londonban a Hyde Parkban építeni egy új nemzet galériát, nem csak a polgármester, de királynőtől lefelé mindenki belebukna. Jó, mondjuk Birminghamben meg nagyon röhögnének.)

origo.hu

De hogy a pártvezér és kancellárnak miféle árvalányhajas (tév)képzetei vannak a nemzeti kultúra mibenlétéről, arról eléggé árulkodott a megnyitó beszéde. Hogyaszongya:

„Tulipánminták kanyarodnak a hímestojásainkon, a búzaszálak hajlonganak a díszes edényeinken és széles mező tárul elénk a kalocsai szőtteseken, éppen úgy, mint nagyanyáink vasárnapi asztalán, vagy ahogy öregszünk, egyre inkább a mienkén is.”

„A magyar lélek olyan, mint a természet vadvirága...“

Hát igen a  búzaszálként hajlongó hímes kalocsai szőttesektől, hamar eljutott a magyar lélekig, és széleskörű, ám rém ostoba öblögetésbe kezdett arról, hogy a magyar világ milyen egyedi, és hogy létezésünknek mélyebb oka van. Most röviden, polgári nyíltsággal erre annyit lehet mondani, hogy egy faszt! A magyar lélek meg a magyar világ az olyan egyedi, hogy ezt más népek meg sem érthetik, no ez önmagában hülyeség, attól vagyunk mind emberek, hogy igen is érthetjük egymás kultúráját, bármelyik törzsbe, klánba, később nemzetbe születtünk is. Az más kérdés, hogy legtöbbször nem akarjuk érteni. Plusz a németek, a franciák, a skótok vagy a csehek is elmondhatják, sőt el is mondják magukról, hogy ők menyire egyediek, és a kultúrájuk igazán világraszóló. És igazuk van, minden kultúra világraszóló.

És a nemzeti kultúrák egyediek is, hát kábé a nagy francia forradalom utántól, mikor Európában kezdenek  létrejönni a mai értelemben vett nemzetek, előbb kulturális, aztán politikai értelemben. És bár a kulturális nemzetfogalom kialakulásában szerepe volt a szőtteseknek meg a népszokásoknak, meg például annak, hogy mi volt az adott etnikum kedvenc tudatmódosítója, de a legfontosabb azért a nyelv volt. Azon egyszerű okból, hogy természetes módon azokkal érezzük magunkat együvé tartozónak, akiknek gond nélkül értjük a nyelvét. (Ismertem olyan angolt, aki akcentus nélkül beszélt magyarul, ezért nyilván magyarnak gondolták, úgyhogy bulikban gyakran kellett elővennie valami igazolványát, hogy de ő tényleg Liverpoolban született.)

A felcsúti meg leragad ennél a tizenkilencedik század első felére jellemző nemzetképnél, ami a reformkorban, de még egészen a kiegyezésig is igen menő volt und haladó, de könyörgöm lapozzunk már! Csak az idézett mondatra reagálva: a hímestojást vagy eleve festve vesszük, vagy beszerzünk a teszkóban zsugorfólia-alapú izét, és magunk olvasztjuk rá, edényeink dísztelenek, és az ikeából vannak, és már néha nagymamám sem kalocsai szőttessel terített meg ünnepeken, de hétköznap műanyag tálcáról ette a brokkolis pizzát.. Ettől még igen jó volt krumplistésztában, a pizzát meg rendeltük, mert nem született olasznak. Én sem, de én már  magamnak sütöm. És a nemzethalál ettől még nyugodtan elmarad, kér még egy fröccsöt és még egy cigit, hogy ejj ráérek én még.

A főnöknek meg szólhatna valaki, hogy a néprajzosok ma is gyűjtenek régi rokkát meg fejőszéket, de mondjuk a hatvanas-hetvenes évek tárgykultúráját is. Hisz nép még van, nem kell leragadni De hát látszik, hogy a a vezér nemigen járt abba a múzeumba, aminek az új épületét veretes hülyeségeivel megnyitotta.