A Damned (az Átkozott) egy londoni illetőség punkbanda, igazi klasszikus, még ha a punk esetében rohadt fura is leírni ezt. De hát 1976-ban alakultak (legalább is így mesélik, én nem tudom, összesen két éves voltam, egy fél kontinenssel arrébb), és elképesztő módon még napjainkban is működnek. Pedig a kopott fényű hetvenes években az egész zenei mozgalmuk üvöltötte, hogy 'No Future!', erre most, bőven hatvan fölött még mindig megtekinthető például Dave Vanian énekes, aki nem akar nyugdíjba menni. Pedig megérdemelné, bő 45 év punkzenészkedés után az is csoda, hogy még él, biztos a rendszeresen viselt hullasmink miatt, egyszerűen nem tesz érte kerülőt a halál, hisz úgy fest, már rég elvitte melegebb éghajlatra, és most csak kísért egy kicsit, mert a pokolban ugyan sok a haver, de kurva magas a fűtésszámla is. (Még nem éri el a hazai lakótelepek árszintjét, de így is elég stresszes lehet, elkárhozás közben még erre is figyelni.
És ez az egész már megint onnan jut eszembe, hogy a reggeli kávé mellé kellett valami ébresztő zaj, próbálkoztam Sosztakovics tizedik szimfóniájával, de belealudtam. Azaz vissza, ami persze hajnali négy felé nem olyan meglepő, de nekem meg van az a kattanásom, hogy ha fölkelek, akkor föl legyek kelve. Ne csak imitáljam, hogy csinálok valamit, mert a közkeletű elképzeléssel ellentétben, szerintem az alvás nem valami csinálása, hanem annak hiánya. Ja, hát dolgozik a tudatalattink, de az nem mi vagyunk, csak a háttérképünk. De ha már kikeltem az ágyból és voltam vécén (optimális esetben ebben a sorrendben), akkor csinálnom kell valamit. Reggelit például még nem, az órákkal később jön, addig is hülyeségeket írok ide, szakszerű hülyeségeket máshová, pénzért, és közben hallgatnom kell valamit, ami részben elnyomja a fejemben a hangokat. Bírom az automatikus írást, de azért még a hagyományos módon, fejben fogalmazok, szóval ez a szöveg is itt, ez előbb megvan a fejemben, mint a klaviatúrán, de gondolom sokan vannak még így ezzel. Elvégre rég volt már a hatvanas-hetvenes évek, és az a sok új, izgalmas drog. És nem mellesleg a következő hatvanas évekre is vagy negyven évet kell még várni, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz még tudat a Földön, amit módosítani lesz érdemes.
Persze elhalálozási és reinkarnációs okokból addigra én már rég mosónő leszek Radzsasztánban, ha csak a karmámat addig el nem baszom. Átkozottul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése