David Cronenberg filmjeit régebben bírtam, de egy jó ideje nem láttam tőle semmit, az absztrakt mód művészkedő bio-horrort egyszerűen kinőttem, ami huszonévesen még rém vagánynak tűnt (ez esetben szó szerint), az ma már csak fáraszt. De a 2014-es keltezésű Térkép a csillagokhoz egy dráma, nem kevés szatirikus felhanggal. A Hollywoodhoz képest mindig is kívülálló Cronenberg a kaliforniai sztárvilágról rajzol benne valami keserű-kiábrándult skiccet, ami valószínűleg nem is annyira torzkép, élhetünk a gyanúval, hogy inkább realista, mintsem elrugaszkodott.
Mert Hollywood egy pöcegödör. Ahol a pénz plusz az arrogáns bunkóság hírességet okoz, azaz a bulvárlapok címlapján promózott high life-ot, és persze ocsmány mód mérgező magánéletet a háttérben. Valahogy így van ezzel a Weiss család is, akik meglehetősen, bár - maguk szerint - még nem elég híresek, naná hogy gazdagok, de ugye a pénznél is jobb a még több pénz, úgyhogy keményen dolgoznak (und drogoznak) azon, hogy még durvább mentális roncsok legyenek. Hogy még hitelesebben bábozzák el a sztárságot.
mafab.hu
A fater (John Cusak) valami kamu-ezo-posztneohippi életmódguru, aki lecsúszott sztárokat húz le nagy pénzekkel, a mutter (Olivia Williams) egyszerű háztartásbeli focianyuka lenne, de a 13 éves fia nem az iskolai csapatban játszik, hanem gyereksztár a filmiparban, mindenki sérelmére és anyuka menedzselésével. Benji amúgy zsenge kora dacára egy ordas nagy bunkó (abból a 13 évből, saccra úgy tízet már gyakorló szociopataként töltött), megjárta az elvonót, és a legjobb úton van a következő bentlakásos kúrához. Hisz már halott gyerekek szellemeinek üvöltözi a medence partján, hogy „Nem vagyok őrült!" Közben meg annyira irritáló, hogy az egyszeri néző legszívesebben egy szeneslapáttal szeretgetné laposra, de anyuci csak együttérzően simogatja, mikor épp a piszoárba okádik. Mondjuk anyu is egy mindenkin átgázoló lelketlen domina, azaz maga a teljesen Hollywood-kompatibilis szörnyella, csak épp minimál dizájnnal.
Náluk egy fokkal azonosulhatóbb karakter a Julianne Moore játszotta öregedő színésznő, Havana, akinek a karrierje már inkább csak szép emlék, ő felváltva drága bioszarokat és drogokat töm magába, és Weiss fater a guruja, bármit is jelentsen ez. Közben meg azért teker, hogy egyszer eljátszhassa az egykori, híres filmsztár anyját, valami C-kategóriás szemétben.
És ebbe a panoptikumba érkezik meg Agatha (Mia Wasikowska), az állítólagos floridai csaj, aki szintén nem százas, de legalább rajongó, és fejest akar ugrani a csillogásba, de legalább is a kiégett sztárok megfakult, ám még pislákoló fényébe. És akkor itt az jönne, hogy megtapossák, bekapják, megrágják és kiköpik, business as usual. Tényleg ez lenne a szokásos ügymenet, csak kiderül, ő is a Weissék lánya, Benji nővére, csak épp skizofrén kissé, aki inkognitóban tér vissza a családi tűzfészek közelébe. A diliházból persze, miután korábban rágyújtotta a családjára a házukat. (Mondjuk őket mások is fel akarnák gyújtani rosszabb pillanataikban És a végére naná, hogy ennek is lesz jelentősége.)
filmtett.ro
Innentől lesz a filmnek valami története is (mert alapvetően apró epizódok mozaikjait pakolja egymás mellé), afféle széles körítésű családi melodráma, ötórai lelki terror Sérültéknél, aprósütemény és uborkás szendvics nélkül, de legalább vérre menően, holtukiglan.
Amúgy pedig egy remekül megrajzolt, lesújtó tabló az egész. Az ifjú tinisztár, akinek a szarát a menedzsere online árulja, a nagykorúságukra fekete öves ribanccá váló gazdag csajok, az üresfejű kefélőgép, aki két színésznővel henteregve is képes üzleti ügyeket intézni telefonon, vagy épp Havana, mint egykori szépség, aki a vécén fingva beszélget az asszisztensével. Aki meg nem más mint Agatha, a posztskizó furcsa lány. És még ő az egész állatkert legszimpatikusabbja, a végkifejlet ellenére is. Beteg egy helyzet, de van abban valami közhelyesen szimbolikus, ahogy Havanat a saját Oscar-szobrocskájával veri agyon.
A Térkép a csillagokhoz nem egy popcorn-mozi (olyat amúgy sem néznék, ahhoz nem élünk elég sokáig), a vége is pont az, amit várunk, azaz fogak hullatása és könnyeknek csikorgatása, gyilkosság, őrület, öngyilkosság, kvázi-vérfertőzés, és naná, hogy a fináléra Cronenbergből előbújik a horrorfilmes félisten, ha már ő a Vérbáró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése