A magánynak van egy rémesen izés oldala: magamnak vágom le a hajamat. Ezt anno Petra intézte, aki szintén nem értett hozzá, de legalább volt egy külső nézőpontja, plusz rajta kívül nem akartam tetszeni senkinek. Hát, most sem akarok, de a tükör előtt küzdeni a folyton lemerülő hajnyíróval, meg szembesülni azzal a húsz év letöltendővel, akinek kinézek, borzasztó, de tényleg.
És tegnap óta már az öcsém is negyvenegy éves. Az öcsém, enberek! A többiekbe már bele sem merek gondolni. Másnak felesége van, vagy férje, gyereke, én meg soha nem leszek már. Hogy sújt ez a gyönyörű kurvaélet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése