Holnap lesz aktuális az idei Budapest Pride, amit megint megpróbált meghekkelni az Ő Hazájuk mozgalom (nem, ezekkel a fazonokkal nekem nincs közös többes szám első személyem), ami neve ellenére, és a mi pechünkre, egy párt. Parlamenti párt, ami viszont tök mindegy, a Kossuth téri bábszínház már rég nem oszt, nem szoroz, de ezek a náculó hazafiak még mindig nem igazán tudják, hogy mi a fenét akarnak, csak azt, hogy mit nem. Eddig folyton csak valami ellen tudtak felszólalni, bár mondjuk pont tőlük senki sem várja, hogy előálljanak valami épkézláb gazdasági programmal, szociális tervekkel vagy működőképes külpolitikai koncepcióval. Egyszerűen nem erre tartja őket a rendszer.
Hanem hogy ők legyenek a kormányzati gecizmus esszenciája, a minden határon túlmenés, ami igen jó a felcsútista társaságnak, mert egyrészt a Novák Előd-féle droidokkal ki lehet mondatni olyasmit, amit azért a pártvezér és kancellárnak már kínos lenne, másrészt meg a híveket is lehet tesztelni, hogy legközelebb melyik meredek ostobaságra lennének vevők.
És úgy tűnik, ez az anti-pride projekt, ez azért nem szól akkorát, pedig a szalonnácik tényleg minden pitiáner aljasságot bedobtak, lefoglalták az Andrássy utat, több hidat, meg néhány csomópontot, hogy ők ott rendezvényeznek majd, aztán bejelentették hogy dehogy, csak ki akartak baszni a Pride szervezőivel. Tisztára mint az óvodások, mikor a homokozóban szétdúlják a másik homokvárát, mert ugyan ők nem is akarnak ott játszani, de az mégis hogy néz már ki, hogy a többiek meg igen.
És talán pont ez az, aminek nem kellene beleférnie a szólás- meg gyülekezési szabadságba, hogy ugyanis bárki ellehetetlenítsen bárki mást abban, hogy kiálljon a saját álláspontja mellett. Ez igazából a klasszikus angolszász liberalizmus alaptétele, még John Stuart Mill-től: az egyén szabadsága mindig a másik szabadságának határáig terjed. Ez adott esetben annyit jelent, hogy bárki nyugodtan belekiabálhatja a mikrofonba, az internetbe, a zártosztály folyosójának csendjébe, hogy "mocskos buzik!", de nem akadályozhatja meg (csellel vagy a nélkül), hogy az általa utált csoport is belekiabálhassa a nyilvánosságba a saját gondolatait, véleményeit, adott esetben követeléseit. Itt tényleg csak a nyílt uszítás büntetőjogi kategóriája a határ. És a másik száját befogni, csak azért, mert mást gondol a világ egyes dolgairól, már ezt a határt súrolja, persze nem a mi hatóságaink szerint, hisz amíg valaki az állampárt szája íze szerint sötét bunkó, annak papírja lehet róla, hogy igazából talpig úriember. És az, amit mondjuk egy ilyen demonstráció kapcsán művel, az nem a joggal való visszaélés (pedig de), hanem kisgyermekeink megvédése a nemátalakítást reklámozó buzilobbival, vagy mivel szemben.
De az Ő hazájuk persze kevés ahhoz, hogy komolyan keresztbe tegyen bárminek is. (Emlékezetes, hogy mikor Daráló Dóra képviselő asszonyság legyalult egy mesekönyvet, az gyorsan az eladási listák élére ugrott, plusz kezdték lefordítani jó pár nyelvre is, szóval már középtávon is jól jött a kiadónak az ingyenreklám.) A parlamentarizmus jelen állapotában pedig az égvilágon semmit nem tud elérni a maroknyi képviselőjük a tiszteletlen házban, pontosabban semmit, ami nem simul be a kormányzati úthenger alá. Így csak a közpénzt kell sajnálni, amit rájuk költ az úri közönség, főleg mert az általuk sokaknál okozott agykárosodás tünetei csak később jelentkeznek.
És akkor az idei London Pride-ról egy részlet, na ez ami nálunk sajnos elképzelhetetlen, legalább is mostanában:
p.s. A London Pride amúgy egy sörmárka is, egykor kedvenc, de már jó ideje nem iszom sört.
fullers.co.uk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése