Putyinisztán szovjet szocialista köztársaság már megint bekeményít, ezentúl már komor börtönévek járnak az ország biztonságát veszélyeztető nyilvános felszólalásokért is, súlyosbító tényező, ha ráadásul mindez a médiában történik, azaz kerül elkövetésre.
Mondjuk hol máshol? Persze vodkáért sorban állva, fodrásznál vagy villamoson is lehet lázítani az istenadta népet, mondjuk olyan tiltott szavak kimondásával, hogy háború, de ezért eddig is Szibériában letöltendő aktív pihenés várt a rebellisekre (vö. munkatábor), és a média már itt is plusz éveket jelentett.
De úgy tűnik, a moszkvai vezetésnek ez még mindig kevés volt, úgyhogy tegnap tovább szigorítottak, elvégre az orosz törvényhozásban minden szigorítás nélküli ülésnap elpocsékolt időnek számít. Márpedig a kőolajjal, a földgázzal, vagy a feláldozható közkatonákkal ellentétben, az idő egyelőre nem áll rendelkezésre szinte korlátlanul.
Ugyanakkor az orosz állam csúcsfejei továbbra is csak a szabadságkorlátozást, büntetést, elnyomást tartják a hatalomgyakorlás egyetlen működőképes eszközének, szóval ha valami akadozik a gépezetben, jön az aktuális KGB (ÁVH, Gestapo etc.), és odabasz. Nem kell ehhez túl sokat tenni, elég ha a szovjet mintájú cár üldözési mániájának akciórádiuszába kerül valami vagy valaki, ütnek, lecsuknak, deportálnak (szélsőséges esetben ölnek is) ezek, akár megelőző jelleggel is, hisz a börtöncellából, a zárt osztályról vagy a temetőből már elég nehéz lenne lázítani, az erre hajlamos renitenseknek.
És ezért mostantól büntethető lesz az is, ha valaki külföldiekkel folytat bizalmas együttműködést. Na, ez már más szintre emeli a diktatúra eredendő aljasságát, hiszen nyilván az állami komisszárok döntik majd el, mi számít bizalmas együttműködésnek. (Oké, eddig is ők döntötték el, napi érdekeik mentén, mi veszélyezteti Oroszország biztonságát, de arra még lehetett keresni objektív, vagy legalább annak látszó kritériumokat, bár nem erőltették, de mostantól már formálisan sem lesz semmi fék, ha valakinek nem tetszik a pofája.)
És tessék mondani, honnantól bizalmas az együttműködés? Ha valaki rendszeresen beszél egy külföldi barátjával skype-on, az már annak számít? És ha az illető orosz, csak épp külföldön él, akkor az enyhítő vagy súlyosbító tényező? (Azaz egy kivándorló lehet-e még jó orosz, vagy simán csak hazaáruló, már ha nem az FSZB-nek kémkedik?) És mi van, ha nem csak beszélgetnek, mi van például a dugással?
El bírom képzelni a helyzetet, hogy Mása épp nem Szásával kefél, hanem Jean-Claude-dal, és még aznap éjjel beviszik kerületi vallatóba, hogy biztos államellenes jelszavakat sugdosott neki, miközben a gatyájában matatott. Csak hogy még bizalmasabb legyen az együttműködésük, a testnedvek cseréjén kívül vittnek még bele egy kis nemzetbiztonsági kockázatot is. (Mint De Sade márki Filozófia a budoárban című felejthető művében, mikor egy sokszereplős orgia közben valaki elkiáltja magát, hogy "Nincs Isten!", és erre mindenki elélvez. A lázító, a korszellemhez és a hatalmi elvárásokhoz képest botrányos szöveg is lehet afrodiziákum.)
Ettől a fasiszta szabályozástól a szólásszabadsággal persze még nem lesz semmi gond. Legfeljebb a szólás utánival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése