Olvasom, hogy kitört a háború hazánk és Szolvákia között, de nincs ok aggodalomra, gyors és fényes győzelmet aratott a csapataink harcban állnak. A méltán mértéktartónak tartott origó beszámolója szerint "Megsemmisült, megalázott, porrá zúzott szlovákok, soha nem látott csodát csináló Fradi" voltak a két harcoló fél, szóval valami fodbalmeccsről lehetett szó. Ahol ráadásul "A magyar bajnok elképesztő meccsen állt bosszút az 1992-es szlovák rendőrterrorért."
Ebből több dolog is következik:
- A kormányhitű propagandamédia is elismeri, hogy a fodbal nem sport, hanem a cirkuszt és kenyeret jelmondatból az, amelyik nem a kenyér. Hiszen ha sport lenne, érvényes lenne rá a "sportszerűség" amúgy elavult kifejezése, de a másikat megalázva porrá zúzó megsemmisítés, az nemigen fér bele ebbe a fogalomba.
- És mivel a fodbal definitíve nem sport, világos, hogy nem olyan alantas és kisszerű céljai vannak, mint mindenféle hülye kupákat nyerni. Hanem bosszúhadjáratokat lefolytatni szomszédos országok ellen, ahol olyan szintű a rendőrterror, hogy az nyilvánvalóan vért kíván. (Mondjuk az 1992-es Nagy Háborúra nem emlékszem, de én akkoriban érettségiztem, felvételiztem, aztán nyaraltam a 'már az ókori görögök is' romjai között, miközben a nyári szüneten és a jelentős iskolai sikereken felbuzdulva , nos igen, néha ittas is voltam - szóval nekem csak az tűnt föl akkoriban, hogy épp egy véres polgárháborúban esik szét az addigi Jugoszlávia. Ja, és ezért kellett nekem két napot buszozni a Peloponészosz déli csücskéig. Ezt a háborút persze nyilván csak elterelésképp dobta be a Háttérhatalom, hogy addig se a példátlan szlovák rendőrterrorra figyeljünk.)
- A nemsoprt magyar fodbal viszont annyira kritikán aluli, hogy egy 4-1-es győzelem az már maga a soha nem látott csoda, amiből - részemről - annyi biztosan igaz, hogy tényleg ne láttam, mint ahogy egyetlen fodbalmeccset se néztem végig soha. De az ilyen helyi érdekű világraszólások legalább a társadalom törzsi tagolódású részhalmazainak (ún. 'szurkolók') adnak egy kis cirkuszt, amivel ellehetnek egy darabig. (Ha még nem késő szólni, én a helyett is kenyeret kérnék, cirkuszból csak a klasszikus, akrobatás, bűvészes változatot bírom, de zaklató bohócok nélkül.)
Mindezzel együtt azonban valahol mégis lenyűgöző, hogy egy közepesen érdektelen népszórakoztatási esetről ekkora indulattal, és szinte kéjelgő verbális erőszakossággal bírnak "tudósítani".
Még jó, hogy az origó névtelen szerzői a világ legbékepártibb kormányának nyalnak be a meleg szarig, és eszükbe sem jut holmi háborús retorika, az csak az aljadék liberálkommunisták sajátja. Azért én még javasolnám a megalázás, és porrá zúzás mellé a betonba döngölés, a pofánbaszás, és a szarrá verés felvételét a "sporthírek" retorikai fegyvertárába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése