Tudomámológia II. (Bevezetés egy elmélet vázlatainak alapjaiba)

Pont 120 éve született Karl Raimund Popper osztrák származású, és főleg brit működésű filozófus, aki igazából Sir Karl lett a végére, és jelentős figura a tudományelméletben. Merthogy ő volt az, aki az elsők között levezette, hogy a tudományos tudás legfőbb sajátossága nem az, hogy bizonyított, hanem hogy cáfolható.

És ez nagy különbség. Talán írtam már valahol korábban, de még valamikor a súlyosan múlt században, elsős főiskolásként kellett egy bevezetés a nyelvtudományba-jellegű tárgyból benyalni azt a definíciót, miszerint a tudomány a valóságról szerzett verifikált (igazolt) ismeretek rendszere. Ami egy nettó marhaság, hiszen:

- Ilyen alapon a matematika nem lenne tudomány, mert nem a valósággal foglalkozik, hanem mindenféle absztrakciókkal bábozik el, igazából egy olyan nyelv, amely segít leírni és értelmezni a világot. De olyat hogy pont, egyenes, mínusz gyök kettő, nem találunk a valóságba, még a legsötétebb dél-amerikai esőerdők mélyén sem. Tényleg, a számok azok dolgok?(Amúgy Ludwig Wittgenstein azon a véleményen volt, hogy a matek - a filozófiával együtt - valóban nem tudomány, de persze másképp nem az, mint a bölcselkedés.)

-  Továbbá nem lenne  tudományos tudás része egyetlen hipotézis sem, hisz az épp attól hipotézis, hogy nem bizonyított, mondhatni egyelőre várólistán van. Például a húrelmélet (amit nem csak az Agymenők forgatókönyvírói találtak ki) is egy elméleti hipotézis, de azok voltak a gravitációs hullámok is, míg nemrég meg nem tudták mérni azokat.

És Popper volt az, aki leírta, hogy a tudomány (meg bármilyen racionális tudás) az nem úgy fejlődik, hogy egyre több tuti dolgot tudunk a körülöttünk lévő világról, hanem hogy egyre kevesebbet tévedünk! És ehhez kapcsolódóan, bármilyen tudáselem akkor lehet esélyes arra, hogy tudományosnak tekintsük, ha alávethető racionális kritikának, ha egyáltalán lehetséges a logikus cáfolata. Minden ami nem ilyen, az nem tudomány, az lehet előítélet, mese, vallási dogma vagy éterien delíriumos hallucináció, amik mind tényleges tudások, csak nem szcientista értelemben. 

Ez azért nagy lépés volt a korábbi pozitivista-mechanisztikus szemlélethez képest, amit nekem még a kilencvenes években is nyomatott egy-egy okoskodó marha a katedráról. (Mellékszál, de mikor valaki megkérdezi tőlem, mi a frász is a szociológia, az a sztenderd válaszom, hogy nem tudom, de van egy nagyjából másfél órás remek előadásom arról, hogy miért is nem. Ami anno elő is adtam rendszerese, a katedráról.)

Most már rémlik, hogy egyszer, máshogy megzenésítve már előadtam itt mindezt, de hát az ismétlés a tudás anyja. Persze egyelőre ez is csak egy hipotézis.

1902-1994

(hu.wikipedia.org)