Ha az erős kávéhoz garázsrockot célszerű reggelizni, akkor az összejoghurtozott zabpehelyhez valami más illik. Pláne ha nem főztem kávét, mert a kialvatlanságomnak már annyira mindegy, hogy kár belém. De a koffeines keserűség hiányában is kell valami ami még mindig kellően negatív, legfeljebb dühös helyett inkább melankolikus. Zab mellé nem passzol a zabos punk. Márpedig a melankolikus az olyan, hogy szomorúan tutulnak benne trombitával (mert ha vidáman, az ugye ska), nyekereg a hegedű, az egész meg lassú hullámokkal mossa szét személyiségünk roncsait. Az ilyen szomorkás zene semmitmondó szöveggel panírozva maga a művészi összhatás, csak nem kell hozzá fekete körömlakkal bíbelődni, meg sátánista norvég black metált letölteni.
A Fanfarlo nevű londoni indie/poszt-punk bandába nemrég szaladtam bele a Tilos rádiót hallgatva, és rájöttem, hogy ez az ideális zabpehely-zene, Persze csak ha valaki úgy eszi mint én, azaz nem tejjel, hanem natúr joghurttal, és két csipet sóval, hűtőhidegen. (Mellékszál, de van egész finomra őrölt zab is, ami a joghurttal olyan mint a túró, csináltam is már ilyenből kőrözöttet, és senki meg nem mondta róla, hogy nem igazi. Mondjuk ebbe az is benne volt, hogy rajtam kívül nem is evett belőle senki.)
Úgyhogy megosztom most ezt a nekem is új zenét (ami már több mint tíz éves amúgy) a szövegeimet olvasó elittel. (Mert ugye szociológiailag az elit az olyan, hogy kevesen vannak benne, de nekik jobb, mint a többieknek. Van persze tudományosabb definíciója is, de minek.) Márpedig én minőségi semmitmondást szállítok, kényszeres jópofáskodással, ami valóban jobb, mint mondjuk egy fogorvos várójában ülni.
Az alábbi dal igen nagyon posztmodern, abban az értelemben, hogy van egy sajátos "túl vagyunk már mindenen, minden csak megy magától, amerre akar" hangulata, illetve hogy szerintem semmi értelme a szövegének, avagy csupán üres nagyotmondás, meg indokolatlanul költőinek gondolt frázis-puffogtatás. De legalább a zene jó.
Ám ha valaki édes gabonapelyhet szok reggelizni, az hallgasson inkább lakodalmas technót, ha meg olyan burzsuj, hogy telik neki tükörtojásra, akkor az időjárás- és vízállás-jelentést. (Aki meg kaviárt ken a pirítósra, az hallgasson az ügyvédeire.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése