Ez egy animációs film, távoli 2011-ből, némileg feleslegesen. Úgy értem, kissé felesleges hogy animációs, a nagy részét simán meg lehetett volna csinálni élő szereplőkkel, és akkor az embernek nem lenne az az érzése, hogy egy fotorealisztikus gyurmafilmet néz.
Van benne egy Anyu Ideges meg a fia, Torzfejű Milo, aki kissé bunkó, de dalból van a lelke (szerencsére nem szó szerint), akiket rögtön az elején elrabolnak a marslakók. Előbbit direkt, utóbbit üzemi baleset jelleggel. Mer' ezeknek ott a Marson, amit persze ők biztos nem így hívnak (bár amilyen szinte kukkolják a földet, akár képben is lehetnek a római mitológiából) van egy sajátos társadalmuk, sajátos igényekkel. Például nem igénylik a hímnemű utódokat, őket simán kibasszák a szemétdombra, ahol azok valami sajátos, guberáló törzsközösség keretében csujjogatnak a festői mocsokban. Csak a lányokat nevelik rendesen, de őket is robotok segítségével. A robotok programjához meg a Földről importálnak nőszemélyeket, akikből lepárolják az anyaság-szoftvert, és csak aztán vágják ki a maradékot a szemét közé.
Anyut tehát elrabolják a marslakók, Milót vele rabolják, hogy aztán kovásza legyen a helyi matriarchális diktatúra ellen lázadó, alapvetően hippikommuna-jellegű mozgalomnak. Mert ott már neki is leesik, hogy bár a vacsorára rákényszerített brokkoli kapcsán azt kívánta, bárcsak ne lenne anyja, pedig de. Úgyhogy a lázadók kapnak tőle némi ideológiai töltetet, megdöntik a Főboszorkány fasiszta rezsimjét, és hőseink visszautaznak a Földre, bár egy másik, sok évvel korábban szintén véletlenül ottragadt földi kölyök, Gribble (kövér, és teljesen bolond már) inkább visszamegy, mert belezúg egy marsi csajba. Ő csak a fajok közti fajtalankodásról ábrándozik.
port.hu
És akkor a problémák:
- A marslakót tisztára humanoidok, csak nincs orruk (jó nagy bűz lehet a Marson, ha idáig fajult az evolúciójuk), de lényegében vakondokként éldegélnek föld (izé, mars) alatti városokban, miközben pont olyan levegőt lélegeznek mint mi. Hogy tudnak angolul az nem nagy szám, jobb pillanataimban éni s tudok, gondolom raboltam maguknak nyelvkönyveket is.
- Az űrlények építészete valamiért mindig minimalista, naná hogy itt is, gondlom könnyebb megrajzolni, mint egy csomó díszpárnát a kanapén, meg hatszázhúsz családi fotót szanaszéjjel. De ha ezek a szerencsétlenek csupasz falak közt vegetálnak, nem csoda, hogy ennyire torz az egész világuk szociális szerkezete. Tisztára mint a Darth Vader-korabeli birodalmi építészet, letisztultnak hívott sivár minimalizmus, meg idegtépő unalom, katonásnak gondolt semmilyenséggel keretezve.
- Nem világos, hogyha a fiúkat eleve a szeméttelepre száműzik, hogy szaporodnak a nőstények? Dugványozással? Ja, pont úgy nem. De valahogy biztos termesztik őket, üvegházakban, csepegtető öntözéssel, időnként megtrágyázva. (Avagy, jut eszembe, valamiféle szűznemzéssel, mint az 1984-es Szexmisszió című lengyel sci-fiben? de akkor hogy lesznek fiúk, akiket kidobhatnak?)
- És az utolsó kínzó kérdés: Hova tűnt Anyu nadrágja? Mire kellet az a marslakóknak? mert ha jól tévedek, az elején még volt rajta, mikor elrabolták, de hazafelé már csak valami boxeralsót visel. (Persze lehet hogy már odafelé is, ha az ágyból rángatták ki, de lusta vagyok visszanézni, mert ezt a filmet akkora gigafájlban sikerült letöltenem, hogy a lejátszó szaggat tőle, mint hidegfronttól a reuma.)
De összességében jó kis izé ez a valami, a látvánnyal is kibékültem a végére (a Mars annyira steampunk, hogy húha), a sztori didaktikus (magyarul szájbarágós), de vállalható, az egész jól össze van rakva, úgyhogy a kétharmadánál végül is megvett kilóra. lehet hogy nem is vágom ki a lomtárba, hátha lesz még kedvem újra megnézni.
filmkatalogus.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése