Sörre kord

Írnám, hogy a kezembe került egy Guinness Rekordok könyve, de nem, bár egyszer régen volt valami ősi évjárat belőle, de most csak holmi weblapon futottam bele, a hőségre való tekintettel. Gondoltam majd enyhülésül jéghegyeket nézegetek, halálra fagyott halrudacskákat, vagy akciós légkondikat, erre hülye rekordokba botlok, például hogy valami ráérős pasi hány órát ült a hány kiló jégkockával töltött kádban. És akkor már jöttek a világ leghosszabb körmei, a legdúsabb fülszőrök, az ember akit huszonhétszer raboltak el az ufók egyetlen részeg éjszaka alatt, meg a kutya aki a legnagyobbat hányta, miután felzabált egy zacskó gumimacit. (Azt mondjuk nem tudni, mekkora volt a minta, hány kutya hány zacskót hányt, amiből a legnagyobbat a hogy mérték le, illetve mindegyik megette-e a zacskót is, vagy inkább mégis?)

Újból megannyi erős érv, hogy az emberiség megérett a pusztulásra, hisz ha az teljesítmény, hogy valaki a fogai közt tartott kiskanállal görget fel egy tojást a hegytetőre, akkor jöjjön az a rohadt meteor, mi tényleg nem nézünk majd fel. Ezek az úgynevezett rekordok annyira szánalmasak, hogy öröm nézni, már ha valakinek a legszebb öröm akár. Öröm.

Viszont bevezetnék néhány újabb kategóriát, elvégre mindenki kitalálhat magának valami épületes baromságot, amiben ő tartja a rekordot, de azért erősíteni kellene a Guinness brandet is, például ilyen kategóriákkal:

- Az ember, aki a legmagasabbról szarik a Guinness-rekordokra.

- Egy másik, akinek a leghosszabb ideje fogalma sincs róla, hogy a Guinness az egy ír barna sör.

- És a harmadik, aki a legtöbbféleképpen tudja leírni rosszul, hogy Gunisses, Giuiness, Genuiss vagy valami ilyesmi.

És persze egy kínzó kérdés: Kaphat-e Michelin-csillagot az a hely, ami szerepel  Guinness rekordok könyvében? És ha igen, megy-e általa előrébb a világ? (Hisz az is kétséges, hogy a könyvek által megy-e, és ez fokozottan igaz az eredetileg kocsmai olvasmányként, sörfogyasztás-ösztönzőnek szánt rekordos marhaságra. Is.)

Eine kleine rekorder (life.hu)