A Négy oroszlán (We Are Four Lions) egy 2010-es brit film, ami valami érthetetlen okból csak most került a szemem elé, mivel leadta valamelyik mozicsatorna egyik éjszaka. Ez egy mondhatni fekete komédia, néhány elszánt de rém béna wannabe-terroristáról, mert arrafelé szabad olyannal is viccelni, amiért nálunk virtuális lincselés járna, nem csak a közösségi médiában. Valamint kiátkozás, kerékbetörés, és persze páran fel is jelentenék az embert, csak hogy valami fogalmatlan rendőr nézzen ki hülyén a fejéből tőle. Pedig az már evidencia, hogy a nácikkal lehet viccelni, a Halló, halló! című sorozattól lassan konkrét sikítófrászt kapok, olyan sűrűn cirkuláltatja valamelyik humorcsatorna.
Mert a cím itt egyúttal egy autodidakta dzsihádista sejt neve is, melyet négy világi, és csak a maguk sajátos módján vallásos muszlim alkot. Hárman pakisztáni származásúak, a negyedik egy áttért angol, de közös bennük, hogy elég egyénien értelmezik a Koránt, alsó-középosztálybeli sheffieldiként készülnek a szent háborúra, és röhejesen amatőrök. Még egy rendes fenyegető videót sem tudnak leforgatni, a csapat esze szerint meg úgy lehet védekezni az ellen, hogy a hatóságok lekövessék őket, hogy telefonálás után meg kell enni a SIM-kártyát. (Amúgy ez hatásos poloskák ellen is, sőt van aki a biztonság kedvéért molylepkét is eszik.)
Enne ellenére messzire tekintenek, első számú karriertervük, hogy öngyilkos merénylők lesznek. Jó, hát ez elég rövidtávú életcél, de legalább életcél. Úgyhogy a kvartettből ketten el is utaznak egy pakisztáni edzőtáborba, hogy képzett mudzsahedinek legyenek. Mondjuk öngyilkos merénylésből fokozatot szerezni azt is jelenti, hogy legalább osztálytalálkozóra nem kell menniük később, miként a japán kamikazéknak sem kellett megtanulniuk a pilótáskodás legnehezebb részét, a leszállást.
nme.com
Na, itt jön a lényeg, hisz merne nálunk valaki a terrorizmussal viccelni, pláne öngyilkos kontextusban? Nem hát, pedig lehetne, és bár az Európának eme boldogtalanabb felében szocializálódott néző, néha kicsit kínosan érzi magát, de még ő is röhöghet rajta. Pláne mikor az öndefiníciójuk szerint kurva jó terroristák pont hasonló terrorista-aspiránsokat irtanak ki, amint egy amerikai drónra vadászva, véletlenül felrobbantják a fél kiképzőtábort, a főszponzor emírrel együtt.
És aztán, visszatérve a nagybritánok földjére, folytatódik a csetlés-botlás, a közben ötfős Négy Oroszlánból például rövid úton tényleg megint négy lesz, mikor egyikük megbotlik egy adag nitroglicerin-szerű valamivel, és lerobban a feje. Közben azt se tudják, hol is kéne öngyilkos merényelniük, az egyikük egy mecsetet(!) akar felrobbantani, csak hogy radikalizálja a túl békés muszlimokat, aztán megállapodnak a londoni maratonban. Hogy majd kabalafiguráknak öltöznek (mer a nagy, szőrős jelmezekbe bőven lehet pakolni robbanóanyagot), de ezt sem bírják rendesen végrehajtani. Egyikük már épp kiszállna, és szólni akar egy rendőrnek, erre a másik felrobbantja, de a zsaruk sincsenek a helyzet magaslatán, mikor a mesterlövészek levadásznak egy vuki-jelmezes ártatlan nézőt, hogy na, itt az egyik terrorista, akiről a lelkiismeret-furdalásos másik beszélt, szóval az egész olyan mint valami elborultabb Guy Ritchie-darab leszámolásos fináléja. Aminek a végére persze mindenki meghal, a rendőrség letolja magáról az ártatlan bámészkodók és túszok lelövését, viszont letartóztatja az egyik halott dzsihádista tesóját, hisz valakit mindenképp le kell. Szóval ebben a sztoriban (is) mindenki bolond, erőszakos, korrupt vagy képmutató, de leginkább mindezek együtt, csak eltérő arányokban.
Meglepően jó kis film ez, nagyon karcos és nagyon sötét humorral figurázza ki az egyujjas agyú fanatikusokat („Aki narancsot eszik, az Izraelt támogatja, tehát zsidó!“), és persze hogy nem tud polkorrekt lenni, hisz a főszereplői épp a politikai korrektség antitézisei, de olyan súlyos szatíra, hogy a fal adja a másikat. És - az előző poszthoz kapcsolódva - jó látni működésben a szólásszabadságot, hogy igen, lehet erről beszélni, és pláne hogy így is lehet. És ez a cucc öt évvel a londoni bombamerényletek után készült, csak épp egy, hozzánk képest jóval szabadabb világban.
(Ja, és végére is jut egy poén: a főkutya, akit a szerencsétlenkedő főszereplőink véletlenül kinyírtak Pakisztánban, Oszama Bin Laden volt.)
timeout.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése