Beajánlotta lemondása nyújtását Dzsoisz Bronzon nagybritán miniszterelnök, azaz álmában még ügyvezet picit, bár ezt sok konzervatív képviselő nem tűrné már túl sokáig. Még szerencse, hogy Borisz annyira konzervatív, amennyire mondjuk asztrofizikus, azaz hülye a haja, és tud úgy beszélni, hogy azt ne nagyon értse senki, de ebben ki is merül, neki már buliznia sem kell ahhoz, hogy durván másnapos legyen, tetszőleges helyzetekben.
Ócska miniszterelnök volt, illetve van még lenni, de legalább szórakoztató, pláne az elődjéhez képest. Theresa May, jobb pillanataiban is csak azt a frusztrált napközis tanárnénit tudta hozni, aki már utálja a gyerekeket, de még nem tudja, mikor húzhat el végre nyugdíjba. David Cameron meg annyi nyomot hagyott, hogy elbaszott egy népszavazást, és belebukott, várakozása ellenére lett végül brexit, neki meg az arcára sem emlékszik jóformán senki, a sarki kocsmában már pofán sem öntenék sörrel. Egyrészt mert úgy fest, mint egy öngyilkossági gondolatokkal küzdő biztosítási ügynök (mintha Arthur Miller írta volna), másfelől pedig, és épp ezért, senki fel sem ismerné. Hisz Ms. May-hez hasonlóan csak egy színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék volt, a történelem nagy áramlásában.
Borisz legalább beleszart a tápiókapudingba, indokolatlanul hasonlított Trampli Donáldra, de (és mert) elég jól látta, a (poszt)modern politika a hatalmi-gazdasági lavírozás, és a bulvárcímlapot érő, nem szándékolt stand-up comedy sajátos elegye, amit egy darabig elég jól vitt. A nagybritánoknak tényleg ez kell, ők több mint háromszázharminc éve nézik a világ legrégebbi valóságsóját, csak közben úgy hívják azt, hogy alkotmányos monarchia. Borisz a nem arisztokrata Andrew és Harry herceg, túinvan, de eljött az a pont, ahol már túl kevesen vevők a régi műsorára, újra meg nem telik neki a tehetségéből, már ha volt olyanja valaha.
De búcsúzzunk szépen Iván, aki elmegy az legyen vidám! (Igen, tudom hogy Borisz, de arra nem jön ki az Auróra zenekar híres dalának refrénjében a rím.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése