"A lovak túl okosak ahhoz, hogy emberekre fogadjanak."
Charles Bukowskit olvasni az erkélyen kifejezetten extrém sport, különösen ezen az éghajlaton, mikor az ember agyát amúgy is kisüti a Nap. És a sokadik elbeszélés után rájön, hogy itt nem csak a bekezdések, hanem a mondatok is felcserélhetők, annyira mozaikszerűek a néhai lumpenirodalmár szövegei. No igen, eléggé egyféleképpen élt, és mivel jóformán csak magáról meg a környezetéről írt, eléggé egy rugóra járnak a könyvei. Esetlegesen előhúzott életképek, mozaikszerű párbeszédek, minimalista leírások - és az egészből összeáll a Külváros-univerzum prostikkal, lóversenyekkel, kocsmákkal és húgyszagú albérletekkel, épülésünkre. Már amennyiben át tudjuk élni a kilátástalanságnak azt a szabadságfokát, amit az őslakók közül sokan.
Én meg biztos valami enyhébb napszúrást kaphattam, mert eszembe jutott, hogy ebből lehetne egy rendesen dadaista kollázst is összegyalázni, úgyhogy fogtam a vonatkozó novelláskötetet (Forró vízi zene) és tetszőleges oldalakon felcsapva, kiemeltem egy-két összefüggő mondatot, néha csak mondattöredéket, és egymás mellé tettem, hátha lesz belőle valami. Lett, és kicsit minta tényleg Bukowski írta volna ezeket a félperceseket, ami nem véletlen merthogy ő írta, csak nem így. Így a véletlen meg én, és némileg eléggé vulgárzen lett. Meg a motorkerékpár-ápolás művészete:
- A faszomba, elegem van a festésből, menjünk el valahova. Nem bírom már az olaj szagát, unom. már, hogy én vagyok a legjobb.
- Na jó, menjünk. Van autód?
- Nincs. Épp most vagyok túl egy nagyon nehéz váláson - mondta Comstock - Hosszú, hosszú pihenőre van szükségem.
Stachman töltött még egy italt. Még úgy is leöntötte magát borral, hogy a pohárból ivott.
- Mi történt? - kérdezte.
- Hát, lehet hogy nem kellett volna megütnöd.
- A lófaszt nem! Ugyanolyan állampolgár vagyok, mint te!
- Figyelj, asszem én inkább most hazamegyek.
- Teljesen felizgultam. Nem tehetek róla, nem tudtam visszatartani.
- Így próbáljon az ember becsületes lenni: betörik az orrát!
Becsapta az ajtót maga mögött. Nyilván ezért voltak a nők oda érte.
- o -
Eddie anyjának kiálló fogai voltak, és nekem is kiálló fogaim voltak, és emlékszem, egyszer, amikor együtt mentünk fel egy domb tetején lévő boltba, odafordult hozzám, és azt mondta:
- Mitől kapsz ihletet a versírásra?
- Te mitől kapsz ihletet a szarásra?
- Hogyan?
- Tudod a gyomrom. Eléggé kivan mostanában.
A délután hátralévő részében csak ücsörögtem, igyekeztem elkerülni, hogy irodalmi témákba bonyolódjak. Olyan huszonnyolc éves lehettem akkor.
- o -
A szomszédok nem ismertek. Odaléptem a mosogatóhoz, engedtem magamnak egy pohár vizet, megittam, és kimentem a házból.
Este kilenc óra volt, beugrotam egy italboltba, vettem két üveg bort, és átmentem a szemközti Helen Hotelba, ahol lakott egy barátnőm.
- Bébi bajban vagyok, átbasztak...
- Hogy érted, meglátogatott?
- Hát, így is fogalmazhatunk. Ostoba voltam, nem is akarok beszélni róla.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy eddig semmi sem történt?
- Baszódj meg! Börtönbe zárnak minket.
- Szerintem simán el tudtunk volna bánni velük - mondta Gloria - Az ilyen dagadt csávók nem tudnak mozogni, könnyű prédák. Amúgy adok tizenöt dollárt a kerti szerszámokért.
- Persze - mondtam neki, mire ő meg kicsit felhúzta a szoknyáját.
pinterest.com
p.s. Ja, a cím az említett kötet első elbeszéléséé. Már ha elbeszélések ezek egyáltalán Gondolom vagy azok, vagy néha..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése