Gondoltam írok valami a felcsúti döbrögi tegnapi, komplett náci alapvetésre hajazó mentális leolvadásáról, aztán gondoltam mégse. Hisz amit művel, az csak megszokott üzletmenet, legalább is annak tűnt eleinte. Mint szektavezér és főtáltos, előállt a szokásos, apokaliptikus látomásaival a nyugat haláláról, mondhatni rutinból (felénk már hetven éve is a nyugat közeli halálát jósolták), de aztán belefogott valami dermesztő fajelméletbe, és onnantól úgy voltam vele, hogy nem érdekel mit böfög a továbbiakban ez a barom.
Kellett valami dühös zene estére, amiben nincs politika (vagyis szerelmi bánt van benne, más valahogy sosem jön szembe) és egészséges kompromisszumként keveredett elő a Bombázó című műalkotás, melyben a lírai Én véletlenül épp nem attól dühös, hogy mit művelt már megint az a kurva kormány, hanem hogy a múltkori buliban ott volt az a csaj, akiről most sikertelenül próbálja kideríteni, ki a fene lehetett.
Pre-szerelmi bánat leginkább, egy percben, vidám kiabálásba fojtva, de semmi politika, semmi nemzethalál, semmi oda nem rohanjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése