Egy olyan filmet nem bírok nem végignézni, ami úgy kezdődik hogy: Kiscsávó ül a tengerparton, vele szembe egy felborult óceánjáró, ő meg dolgokat halász ki a vízből, míg a nő (aki nem az anyja) rá nem szól, hogy meg ne egye a szemetet. Később ezért a mosdóban ül a vécé mellett, és a szemetest eszegeti, mint valami sajtos tallért, minek következtében a csaj később ágyban, párnával fojtja meg, és felhív valakit, hogy egy másvalaki jöjjön már, és vigye el a lény hulláját, akit a másik - valami szörnyű félreértés miatt - a fiának tart. És ekkor járunk a hatodik percben, amitől engem érdekelni kezd a többi száz is.
Pláne mert a Crimes of the Future David Cronenberg új filmje, amiben ráadásul visszatér a régi jó testhorror zsánerhez (megvan még valakinek A légy, a Meztelen ebéd, vagy a Crash?), szóval az egész úgy elborzasztóan gyomorforgató, hogy közben még komoly egzisztenciális, sőt civilizációs problémákat is feszeget.
És ez a feszegetés, az embert magát testileg is átformáló lehetséges közeljövő disztópiáján való elmélkedés annyira erős lesz, hogy a filmnek igazából nincs is hagyományos értelemben vett története, ám ez fel sem tűnik.
Sztori helyett helyzet van, mégpedig az, hogy Saul (Viggo Mortensen) valami fura szerzet, aki mindenféle szerveket növeszt magában, olyanokat is, amiket addig még nem termelt ki az emberi evolúció, és azokat aztán a csaja, Caprice (Lea Seydoux), közönség előtt(!) kioperálja belőle. Hát ja, ez gyakorlatilag egy performanszként elővezetett élveboncolás, alacsony esztétikai értékkel, és homályos morális dilemmákkal.
És bizonyos elfajultan underground körökben kifejezett tisztelik ezért a sebészeti pornóért, aztán vannak, akik belekotorva az evolúció motorjába, rámennének a növesztett új szervekre, míg másoknál az elején látott szemétevés lesz a túlélés záloga. Zavarosan hangzik, mi? Pedig nem is olyan bonyolult, a játékidő nagy részében Cronenberg épp hogy igyekszik mindent végigmagyarázni, és nem mellesleg megmutatni, mindezt pedig egy hol túltechnicizált, hol meg reménytelenül lepusztult környezetben, emelt szintű látványvilággal.
vanityfair.com
Szóval a jövő bűneit leginkább valami sajátosan vizuális elmélkedéssel közelíti, ahol a testiség az hús és vér, és zsigerek, meg közben valamiféle transzhumanizmus, avagy az ember utáni emberiség túltolt allegóriája is. Lenyűgöző amúgy, mennyire bevállalós az egész, a naturalizmusával és az alig megválaszolható nagy kérdések körüli matatásával egyaránt. Meddig ember az ember, mehet-e rossz irányba az evolúció, és ha igen, érdemes-e belepiszkálni mániákus mozgalmároknak, akik vagy őrültek, vagy próféták, de leginkább a fene tudja - csupa olyan kérdés, amiket tipikusan nem egy horrorban szoktak feltenni. Kivéve persze a DC-univerzumban, ami itt nyilván kanadai rendezőt jelöli (csak nem tudtam kihagyni ezt az ócska poént).
Amúgy meg: a színészek meglepően jók (még Mortensen is, aki pedig ritkán az), Kristen Stewart-tal például simán nem aludnék egy időzónában sem, az egész atmoszférája nagyon erős, legfeljebb csak arra kell ügyelni (legalább is nekem), hogy ne éhesen vagy jóllakottan nézzem meg (és ne ebéd közben), minden más esetben jöhet.
Én szóltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése