Aha, itt fordítva van a két név (eredetiben: Gretel & Hansel), elvégre a Grimm-testvérek óta már feltalálták a feminizmust, és ez esetben amúgy is a lány az idősebb, ami persze majdnem mindegy, ha már középtávon meg akarják enni az embert. De azért az arra járó vadász a biztonság kedvééért né... izé, fekete, akarom mondani afro-európai. (Bár az sem biztos, hol játszódik az egész, Grimmék ezt mindig jótékony homályban hagyták, szóval a puskás ember lehet afro-középföldei is, egy messzi-messzi galaxisból.)
És mivel a klasszikus mesék a farkas Piroskától Hófehér Pipőkéig jobbára horrorsztorik, logikusnak tűnik, hogy időnként jöjjön egy rendező, és tényleg megcsinálja horrornak valamelyiket (a hírek szerint felkészül Micimackó), esetleg valami dark fanatsy-nek, ami viszont eleve hülyeség, a fatasy az alapesetben is sötét, mer' ha nem az, akkor az az Én kicsi pónim.
Mondjuk nekem pont mindegy, én bármit utálok, ami fantasy, de most valamiért érdekelt, mit bírtak kihozni ebből az alapanyagból két éve, hányadik bőrt lehetett még lehúzni, egy csontig lerágott róka maradványiról. Nos, a meglepően sokadikat is.
Mert bár a történet értelemszerűen nem tartogathat túl sok meglepetést, plusz a Grimm- meséket kissé elinflálta már a vonatkozó misztikuskodó tévésorozat, azért ez a film eléggé egyben van. Behoz pár témát, ami nagyon is a saját korunkra jellemző, például mikor a félárva gyerekeket pszichoanyu elhajtja munkát keresni, de Gretel végül is nem vállalja a házvezetőnői melót Perverz Tata kúriájában, hiszen az csak pont azt akarná.
Ennek következtében jön aztán a bolyongás az erőben, az átmeneti megmentő feka vadász, aki másnap persze szintén munkát keresni küldi őket, ettől kissé éheznek a komor rengetegben, majd a következő megálló a vén boszorkány háza, meg a véressé fajuló küzdelem a megevés-orientált, sátánista matrónával. Persze a hajléktalan és szutykos, plusz éhes testvéreknek ez először afféle mennyországnak tűnik, de hát a pokolba vezető út is kalácsillattal van kikövezve.
A láthatóan vasorratlan bába háza ez esetben nem mézeskalácsból épült (pedig az eredetiben abból van még az ablaka is!), viszont van benne kalács, sok más kaja mellett, Piroska... izé Juliska meg is kérdezi, hogy: " Vendégeket vársz? - Én? Várja őket az ördög!" És eseteben tényleg, szó szerint. Hisz az öreglány egyértelműen luciferiánus, középsúlyos vudu-beütéssel.
De ez alkalommal végre kap valami háttértörténetet is, mitől zakkant meg valamikor régen, és kezdett el hordóban pácolt emberi testrészeket készíteni a pincében, amitől mondjuk nem lesz szimpatikusabb, de nyilván nem is ez volt cél.
A végét viszont nagyjából összecsapták. Juliska ugyanis Erő-érzékeny, akarom mondani valami boszorkányféle, de a világos oldalon, úgyhogy rövid úton, telekinetikus alapon kinyírja a gonosz boszit (aki meg nem is öregasszony, csak annak álcázza magát), aztán elsétálnak a Nap felé (merthogy az erdő már nem is olyan sűrű, meg sötét), kvázi-hepiend, lehet oszolni, nincs már több látnivaló.
Sophia Lilli jó a főszerepben, igazából hozzá képest mindenki más mellékszereplő, pedig igazi karaktert neki sem írtak a forgatókönyvbe.De megejtő bájjal tud szomorkás-ijedten nézni, miközben meg kemény, mint a kád széle. Amolyan amazon, a pubertáson épp csak túl , a szexen meg még bőven innen, hisz ez egy mégis csak egy mese lenne eredetileg. Egy véres mese, de ahhoz képest meg kissé unalmas. Jó, hát tudjuk előre a végét, de pont ezért esett volna jól még néhány komolyabb dramaturgiai csavar, amik kreativitás hiányában elmaradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése