Vérrokonok

"De miért fejbe lőtted? 

Csak meg kellett volna sebesíteni, hogy a szertatáskor még éljen!"

A 2019-es Aki bújt (Ready or Not) című film igazán kellemes szórakozás egy forró nyári délutánon, mert jó nézni, ahogy a szereplők egymást nyírják ki, vagyis nekik még rosszabb, mint aktuálisan mondjuk nekem, akinek már a fülcimpája is izzad.

A sztori egyszerű, mint a zacskós tejbegríz receptje. (Csak tejet kell hozzá adni. Szóval mi van a zacskóban ötszörös áron?) Gazdag csávó elveszi a maximum alsó-középosztálybeli lányt, akit a rokonság rögtön az esküvő után igyekszik kinyírni, valami perverz bújócska keretében. Hisz ez náluk hagyományos tradíció, az emberi humánum (mint erőtlen gyengeség) meg a plebejus nép sajátságos specifikuma. (Hát hülye vagyok, hát hülye vagyok, hogy mindent kétszer mondok, hogy mindent kétszer mondok, eltérően másképp a tautologikus szinonímákkal?) 

A Család ellenben (és a fene tudja, hogy első- vagy másodsorban-e, de) egy sátánista szekta is, hülye hiedelmekkel és az ezekkel járó középsúlyos pszichopátiákkal. Ami eleve nem jó ómen, és persze hogy már középtávon a vesztüket is okozza. 

Az ifjú férj még vőlegény korában nem merte elmondani, mivel is szórakozik fura famíliája, de mikor - szó szerint - véresen komolyra fordul a dolog, azért segít bé nejének menekülni, mert hát kő gazdag, és inkább a luvnya kell neki, nem az özvegyi járadék. Amúgy a végére a csaj lesz az özvegy, a csavar után, ami az első jelent után már nem is az.  Meg lehet hogy azt hiszi, szereti is, bár az érzelmeknek ebben a műalkotásban pont nem osztottak lapot. Csak a tragikomédiába forduló gyilkos indulatoknak.

Szóval, a film cselekményének lényege a szaladgálva sikoltozás, időnként a sikoltozva szaladgálás, pincében, padláson, lépcsőházban, kertben, no meg egy nagyon rapid felnövéstörténet, ahol a (mondjuk eredetileg sem túl szende) menyasszonyból az ódon falak között igazi poszt-viktoriánus Terminátor lesz. Ami egyébként nem akkora művelet, amekkorának gondolnánk, mert a család tagjai romlott és aljas alakok, akik mindehhez még annyira nagyképűek is, hogy tényleg egy kastélyban fér csak el az egójuk, de gyilkosnak speciel bénák. Úgyhogy részben a saját szerencsétlenkedéseik nyomán hullanak el szép sorban, időnként egymás keze által. (És már megint ideillik a régi mondás: Addig jár a korsó a kútra, míg maga esik bele. Vagy a komplementere: Aki másnak vermet ás, eltörik.)

Mert gyilkolni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, csak úgy érdemes, de ezek az ógazdag sznobok vagy túl hisztisek, vagy túlzottan remeg a kezük, esetleg túl sokat isznak ahhoz, hogy hatékonyan öljék le az új és nemkívánatos családtagot. Sőt, meghalni sem tudnak elegánsan, inkább csak holmi vértócsákban halálhörögve, de legalább látványosan kínok közt, miközben  túlélők egy látványos finálé keretében csoportosan, ám rendületlenül gyáván.

port.hu

Többen állítják, hogy kevesebb kretén poén több lett volna, pedig szerintem egy ennyire tőmondatos alapötlethez minimum kellenek a kretén poénok, a kiontott vér, és időnként a gátlástalan trágárság. Hogy aztán a vége ne horror legyen, hanem valami kitekert, fekete komédia. Ahol Gazdag Sznobék vadásznak nyílpuskával a rangon aluli ifjú arára, a családi kúria folyosóin, hogy ezen a sajátos módon legyenek vérrokonok a csajjal. A reménybeli néhaival.

Ez az egész viszont nagyjából annyira drámai, mint egy adag, kánikulában olvadozó csokifagyi. Ámde ha már komédia (szatíra, parabola, ironikus allegória és megannyi egyéb idegen szó), akkor nyugodtan lehetett volna még pakolni bele némi gyomorforgató humort, elvégre a vér és bél, és a halálhörgés, siralom is tud röhejes lenni, ha már a történelem is komédiaként ismétli meg önmaga tragédiáit, a vonatkozó ordító közhely szerint. És egyáltalán, viccelni bármivel lehet, a halállal meg ráadásul muszáj, már csak túlélés miatt is.

A film nem boncolgat különösebb társadalmi problémákat, a boncolgatás itt a szereplőkre vár, azt is épp csak felskicceli, hogy a gazdag család tagjai, meg a proli lány mennyire megvetik egymást, de ebben meg ugye semmi új sincs. Mint a bújócskás-menekülős cselekményben sem, mondjuk már az 1987-es Runnig Man-ben láttuk azt, hogy kivételezett gazdagok vadásznak elítéltekre (csak ott még tévésó is készül belőle), de ide passzol a 2017-es Tűnj el! is, amiről viszont már írtam ide. Utóbbiban ráadásul megint csak a család akarja levadászni ez esetben lányuk fekete pasiját, valami testcserés támadás okán.

Ez meg itt egy műfaji film közepesen szellemes, de kielégítően szórakoztató paródiája, aminek legnagyobb erőssége a főszereplő, Samara Weaving, aki egyébként feltűnt már a Három óriásplakát Ebbing határában című opuszban is, mint a volt férj rikítóan buta barátnője. Ő tényleg nagyon jó, miközben például Andie MacDowellről csak azt lehet megállapítani, hogy csúnyán öregszik, mert karaktert az speciel nem írtak neki (sem).

Egy igazi "just for fun" film, és a kinti, tűző napon nagyok sok foknál tényleg jobb program. Ja, és a végéről, amikor beteljesedik a végzet,  meg a Kingsman jutott eszembe, korántsem indokolatlanul.

hu.ign.com