(...)
- És a szomszéd csaj mivel foglalkozik?
- Ő? Eszter.
- Az Eszter az egy foglalkozás?
- Hát, nem hinném, hogy konkrétan értene bármihez is. De legalább önazonos. Napi huszonnégy órában Eszter.
- És ő tetszik neked?
- Nem ő, a teste. Persze lehet hogy van személyisége is, meg ilyenek, de ebben pár hónapban még nem nagyon beszélgettem vele konkrétan. Köszönés, szia, hogyvagy, tudod ezek. De semmi több.
- És ehhez képest szerelmes vagy belé?
- Nem. Én feleségül akarom venni. Persze csak ha nem akar megint gyereket.
- Miért, már van neki?
- Nincs, de pont mert egyszer már nem akart. Mondta a mostani pasija.
- És tudja, hogy te mit akarsz tőle?
- A pasi. Majd hülye lennék.
- Nem, az Eszter.
- Nemtom, múltkor hoztam neki ecetes heringet, csak nem volt otthon, úgyhogy bedobtam a postaládájába. Mondjuk meg se köszönte. De nem adom fel.
- De miért nem bonbont vagy virágot vettél neki?
- Hülye vagy? Az egyik egy zenekar, és szar, a másik meg egy női név. Édeshármas meg akkor kell majd, ha előtte volt legalább édeskettes. Hering meg volt anyáméknál, és meg szeretem, szóval tőlem ez nagy dolog.
- Azért legközelebb inkább próbálkozz rózsával.
- Nemá, még egy nő, Virág meg Rózsa? Kamilla ne legyen? Nekem egy Eszter kell, nem egy háromfős hárem. De lehet hogy kap egy vázát, ilyen ókori görög másolatot, amin görögök dugnak. Az biztos pont elég finom célzás lesz. Csak nemtom hogy rakom majd be a postaládájába.
- Mégis inkább érdemes lenne beszélgetni vele, legalább egy kicsit megismernéd.
- Én, beszélgetni? Dehát egy szót sem tudok litvánul!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése