Még durván július van, de már teljes erővel gusztushuszadikázik minden csatorna, mintha lenne bármi jelentősége. Tényleg, mit ünneplünk akkor? Államalapítás ja, mintha ez az állam az lenne, amit alapítottak, mintha bárkit is érdekelne a szentistvánozás, a körmenetelő szentjobbista B-középen kívül (mert a felsőpapság az főleg arccal a központi támogatások felé, őket az államból nem az alapítása, hanem a juttatásai érdeklik), a szentkoronáról meg a hardcore hívek elsöprő többsége sem tudja elmagyarázni, hogy mitől is szent.
De mi van még a szoknyás agglegények által animált klerikálnacionál jelmezbálon kívül? Alkotmány? Az pont nincs, van a gránitszilárdságú izé helyette. Új kenyér? Basszus, lassan már a régebbi is luxuscikk lesz (a sajt már az), szóval ezen pont nincs mit ünnepelni.
Maradna még az, hogy idáig tart a balatoni turistainvázió, a dinnyeszezon meg a mindenféle tanárok nyári szabadsága, de egyik sincs nemzetgazdasági szempontból annyira kiemelt jelentőségű, hogy tűzijáték járna érte. Plusz turizmus és dinnye azért van még utána is, a tanároknak meg csak könnyed felvezetés jut, amennyiben az egy-egy államilag kötelező tankönyv szétválogatása, azért még nem igényli a diplomát.
A tűzijáték, leszámítva természetesen a történelmi ismeretterjesztő jellegét, leginkább csak önmagáról szól, vagyis Gusztus Huszadika a tűzijáték ünnepe. Éppen miként a március tizenötödike a kokárdáé, a május elseje majálisé,a húsvét a bebaszásé, október huszonharmadika Dózsa Lászlóé (1942- ), a karácsony meg a családon belüli idegösszeomlásé.
A gusztus húsz arra jó, hogy legyen munkaszünet (és a kurva anyját a naptárnak, ha hétvégére esik), és ha már a Redbull Errészt elvették néptől, legalább legyen tánc! Nálunk amúgy is minden jeles nap abba torkollik, hogy "és akkor a Lajosékkal italozni kezdtünk a konyhába, de nem koccintottunk sörrel ám", és azzal végződik, hogy "nem én hánytalak le baszki, hát nem is ittam répát!" A kettő között meg újra és újra nem értjük, hogy került májashurka a belső zsebünkbe, és mér' nincs hozzá mustár, akkor már?
Igazából tömegesen és generálisan képtelenek vagyunk ünnepelni, hisz a hivatalos ünnepekhez annyi közünk van, hogy jobb esetben tudunk róluk. A személyes ünnepek, mint egy születésnap, meg csak addig bulisak, míg el nem kezdünk öregedni, és a frásznak kell megint jó képet vágni ócska és fantáziátlan ajándékokhoz. Ezeket rossz kapni, de még rosszabb adni. Nekem lassan az az ünnep, ha nincs ünnep, és lehetek úgy, ahogy épp úri kedvem tartja.
Úgyhogy inkább Nem Teljesen Boldogtalan Július 29-et mindenkinek, a mai napon magnyugtatóan nem következik be semmilyen jeles alkalom, bár a Feröer-szigeteken ma tartják Szent Olaf emléknapját, Peruban meg a függetlenség napjának második napját (sic!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése