Végignéztem a Mielőtt a kávé kihűl című japán filmet, pedig az első félóra után éreztem, hogy a hátralévő másfelet már nem kívánja az idegrendszerem. Egy elvileg elég sikeres debütáló regényből készült 2018-ban, Kavagucsi Tosikadzu azonos című könyvéből, aminek az eredeti címe Cafe Funiculi Funicula. Ami egyébként nem jelent semmit, pontosabban a google fordító szerint korzikaiul annyit, hogy: funiculi funicula. (A funicul amúgy az románul kötél vagy sikló, szóval valami hosszúkás, de szerintem ezzel sem vagyunk beljebb. Ez simán csak egy dömdödöm vagy kiszeraméra lehet.)
A film, miként a regény, igazából néhány (egymástól nem teljesen független) történet, ahol a közös pont a kávézó, melynek egyik székén vissza lehet utazni a múltba. Ott mondjuk semmit nem lehet megváltoztatni (így aztán fölmerül a kérdés, hogy de akkor meg minek?), és csak addig tart a trip, míg a kitöltött kávé ki nem hűl. ha valaki ennél tovább marad, kísértet lesz belőle, ami ebben a világban pont olyan mint az összes többi szereplő, csak még nagyobb ívben tesz a világra maga körül.
Mert ez valami mágikus-kisrealista, romantikus-érzelmeskedő diétás szirup, azaz minden nagyon steril, visszafogott és pasztellszínűen udvarias benne, a nagy drámák maximum a szereplők fejében dúlhatnak, de ugye semmi indulat, japánok vagyunk, de nem ám a szamurájképzőben. Amelie idegesítően cuki élete, ázsiai kiadásban. Így aztán nincs tétje az egésznek, nézni is csak azért bírtam, mert helyes japán csajok játszottak benne, ám változatlanul jobban bírom a karcos, mocskos, hurrápesszimista fekete komédiákat, mert azokban legalább érezni az élet súlyát. Pont annyira, hogy még fájjon, de ne nagyon. (Tényleg, mint a jó csili, csípjen, de ne égesse szét a számat.)
Ám ez a film langyos, szépen elcsordogál vele az ember fél délelőttje, mikor kint esik, idebent meg semmi dolgom, tegnap porszívóztam, főzni épp nem kell, a cikkeimet megírtam már, olvasni álmos vagyok, úgyhogy ezen alszom be kis híján. Pedig egy kávéházban játszódik, én is túl vagyok két bögre feketén, amitől frissebb nem leszek, de jobban idegesít a halk szavú majdnem semmitmondás mutatása. Úgyhogy ajánlom mindenkinek.
flixwatch.co
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése