Az utóbbi időben nemigen néztem dokumentumfilmeket, ha a valóság érdekel, kinézek az ablakon, hisz rálátok több buszmegállóra is, vagy leviszem a szemetet, meg ilyenek, sőt néha megyek boltba is, ahol többen is beszélgetnek egymással, miközben a takarítónő a tejespult előtt az őrület határát súrolja. Kell ennél több dokumentarista szilánk, ahol emberek csinálnak dolgokat? Meg hát minden meg van írva az interneten is, én meg bízok benne, hisz meg van írva, biztos nem véletlenül zörög a paraszt, ha fúj a szél.
Most viszont előbb töltöttem le egy filmet, minthogy feltűnt volna, hogy doku, de ha már három kemény percet vártam rá, megnéztem, mondjuk minek? A lány a képen című netflixes darab egy az egyben NatGeós bűnügyi infotainment, mondjuk azok se rosszak, de én speciel jobban bírom a légikatasztrófásakat, azok látványosabbak, több halottal, meg okoskodó légügyi helyszínelőkkel. A gyikosos-nyomzós tematika kevésbé köt le, pláne ha több, mint másfél órában vezetik elő. Egy kábé ötvenperces natgeós-discoverys epizódra jó lett volna, de így -nyilván rossz rutinból - harminc perc után már azt lesem, mennyi van még vissza belőle
Az alapszituáció annyi, hogy Anyut, a kábé húszéves fiatal nőt cserebehagyásosan félholtra gázojlák az út szélére, később meg is hal a kórházban, egy zavarosan viselkedő férjet, meg egy kidfiút hagyva maga mögött.. Aztán fokozatosan kiderül, hogy:
a.1.) Nem is úgy hívták ahogy, a neve eredeti viselője még csecsemőként meghalt. Álnevekből meg többet is használt, amiket sírkövekről szerzett be.
a. 2.)Ja, és sztriptíztáncos volt, ami rendszertanilag legalább is a félvilág alja, vagy az alvilág fele.
b.1.) A férje - aki sokkal idősebb volt nála - szintén álnéven szerepelt szerteszét, mert elég régen bujkált már a törvény elől, mint korábbi elítélt, és a felügyelőtisztjénél nem jelentkező bűnöző.
b.2.) Nem mellesleg a csaj gyerekének nem is ő volt az apja.
b.3) De a csajnak könnyen lehet, hogy igen, ebből a szempontból szerencsés, hogy az unokájának legalább nem.
c.) Egyébként egyszerűen az álneveiken kötöttek házasságot, az eredeti lakhelyükhöz képest egy nagyon másik államban.
d.) Ahol persze szintén bűncselekmény volt, mikor apu időnként megerőszakolta a lányát, akit nem mellesleg ő futtatott a sztriptízklubokban, hogy legyen a csaj az egykeresős családmodellben az az egy.
e.) És aztán kiderül, hogy az áldozat apja nem is az apja, jó eséllyel elrabolta kiskorában, aztán használta, amíg csak lehetett.Vagyis: a lányt elrabolta, nevelte egy darabig, aztán feleségül vette, közben rendszeresen erőszakolta, végül megölte, és eltüntette a gyerekét is.
Ez így izgalmas, és egyúttal gomorforgató felütésnek tűnik, nem egyszerűen based on a true story, hanem ténylegesen trú, és valóban kár, hogy az alkotói nem tudták (de lehet, hogy simán csak nem is akarták) megugrani a szokásos tévés formátumot, a beszélő fejekkel meg a homályosra rekonstruált jelenetekkel. Még egy rendes dramaturgiai ívre sem futotta, az ember pontosan tudja, hogy súlyos és éjsötét titkok állnak a tragédia hátterében, és hogy ezeket majd fokozatosan adagolják, de a végére úgyis minden kiderül. És a sorozatgyilkosos dokusorozatok után azért ez nem akkora izgalom, hogy lerágjuk tőle a körmünket, vagy beleféljünk az alsóneműnkbe. Ahhoz már egy rendes belezős-darálós-kibelezős horror kell, a valós történetekkel szemben már rezisztensek vagyunk, annyi házi készítésű rémtörténet jön szembe naponta, tetszőleges hírportálon. Lehetett volna feszesebbre húzni, tényleg van kraft a történetben (pontosabban történetekben), de minden fordulatával együtt ez így egyszerűen túl lapos.
Az meg végképp elviselhetetlen, hogy a beszélő fejek szövegelése alatt is folyton szól a lírai tutulás, meg a belassult zongorázás, és túl sokszor kell elmosódott, ellenfényes vágóképeket bambulnunk (lassított felvételen hintázó kisfiú, szikláknak csapódó hullámok, naplemente a város felett, de most komolyan, mi ez a szar?), mert biztos valaki szerint ez erősíti a tények nettó drámaiságát. pedig egy fenét, ez épp hogy súlytalanabbá teszi az egészet.
Ha nem muszáj, ne nézze meg senki (inkább olvassa el a sztorit valahol), nem megy tőle előrébb a világ, de ha fizetnének érte, azért egyszer ki lehet bírni. Mert elég jó tempóban adagolja az újabb és újabb fordulatokat, ezt tényleg a javára lehet írni, ha sokkal többet nem is. Hatni hat, de majdnem pont úgy, mint egy ócska bulvárlap, az meg senkinek sem jó.
emketo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése