A tél hőn várt közeledtének kellemetlen velejárója a nyár. (És kellemes mellékzöngéje az ősz.) Ilyenkor indokolatlanul és feleslegesen meleg van, ami ellen tenni kell, bár nem érdemes. Először is az ember kikapcsolja a konvektort, a kenyérpirítót, az infraszaunát, és a tűzhelyet se használja nap közben, (nincs is szebb, mint krumplipürét panírozni hajnali fél ötkor, huszonkét fokban), hátha jobb lesz tőle, de nem, így aztán persze a hűtőt is kihúzza a konnektorból.
Mert sokakban él az a téveszme, hogy melegben milyen jó a hűtő, de nem az, hiszen annak lényege, hogy belül hideg van, de csak ott, mi meg nem férünk bele, kifelé viszont nyomja a meleget, amit nem tudunk kikerülni, legfeljebb ha kiköltözünk az erkélyre, ahol viszont még melegebb van. Ezt az oksági logikát egyébként már rég felfedezték brit tudósok, ugyanazok, akik rájöttek, hogy Sosztakovics zenéjétől gyorsabban nő a bab. (Mellékszál, de Rahmanyinovétól meg lassabban, azaz bár a babok nem túl eszesek, de határozott különbséget tudnak tenni a modernista orosz zeneszerzők között.)
Eljön azonban az idő, mikor már lekapcsoltunk mindent, azt' mégis kurva meleg van, ilyenkor érdemes elmenni a teszkóba vagy a mekdonáldszba (nálunk pont teszkó mellett van egy), ott környezettudatosan nem venni semmit, csak élvezni, hogy van légkondi. A látványpékségek azért így is kerülendők.
De a klímáért nem érdemes háztartási balesetet szenvedni (miközben az lassan elkerülhetetlen), mert ugyan a kórházban is van klíma, van az mindenhol, még az utcán is, csak légkondicionáló nincs. Vagy ha mégis, spórolnak vele. (Amúgy ha doktor Bubó Bubó épp szabadságon van, doktor Szikár Lujzáné doktor Bármi Áron meg ügyel ugyan, csak Brightonban, akkor igazából mindegy is, hogy hány a fok a kórteremben. Ráadásul egy fertőző osztályon kívánatos is a hőség, mert a vírusok rosszul viselik a meleget. Meg az antibiotikumokat, de azokat mi is.)
Amatőr hőgutázók, mikor máz bezár a teszkó, és haza kell menni, próbálkoznak a hideg vízzel is, de júliusban hideg víz definitíve nem létezik. Mert ami csapból folyik, az langyos, amit a hűtőből veszünk elő az állott és langyos, hisz a hűtő már a "kapcsolj le mindent!" körben kiszállt a játékból, a hideg víz meg amúgy csak arra jó, hogy még jobban hangsúlyozza, milyen meleg van amúgy. Rutinos beduinok forró teát isznak a Szaharában, mert ahhoz képest már nem is olyan rossz az ötven fok árnyékban (csak árnyék nincs), bár szerintem ez csak városi legenda, az egzotikusnak képzelt nomádokról. A tea este kell, mert a sivatagban viszont rohadt hideg az éjszaka. Pontosabban olyan jó hideg, kívánatosan fagyos, ábrándosan fogvacogtató, ahh...
A kánikula ugyanakkor jó edzés is a télre, amikor is elkezdhetünk végre rinyálni, hogy mi ez a kicseszett fagy már megint? Bezzeg a jó meleg nyári napok, amikor nem kellett szeretni senkit ahhoz, hogy egy kis melegséget érezzünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése