Azt most nem láttam jönni, hogy a Dr. Oetker is valami nácigyanús cég volt, még a tavalyi évszázad harmincas éveiben. Pedig régen csináltam pudingokat a poraikból, nem mintha olyan jók lettek volna, csak leginkább azt lehetett megszokásból kapni, meg akkor még nem voltam tudatában látens nemzetiszocializmusomnak. Mondjuk annak máig sem vagyok, de még egyszer ara utalgatok, hogy lelkem mélyén agnosztikus anarchista lennék, azt már én is unni fogom.
Szerencsére jó ideje nem használok már olyan pudingporokat (az egyik típusukra az van írva, hogy "Kislányfejes", tiszta gasztrohorror, mint a cserkészsüti igazi cserkészből), a sütőporjukat meg sose szerettem (szar íze van tőle a teának), nem veszek BMW-t, nem tartom nagy rendezőnek a néhai Leni Riefenstahl-t, és bár láttam már hindu templomon horogkeresztet, de az az ellenkező, azaz gondolom a jó irányba forog, mint afféle napszimbóleum. És bár többször jártam az Ötkerben (akkor még asszem nem volt doktor), de lakni például a Nyolckerben volt szerencsém, sőt jó darabig oda jártam egyetemre is, meg kínai büfébe, bár ennek a téma szempontjából nincs jelentősége
Viszont. Most is van vaníliás puding zacskóba porítva a konyhai szekrényben, és az meg a Lidl-ből, akik szintén németek, de mentségükre szóljon, ők a harmincas években épp csak elindultak, mire meg felfutott a cég (talán a hetvenes években) már rég nem volt menő nácinak lenni, arrafelé sem. Az őseim egyik kocsija meg Népautó, aminek az eredeti bogárhátúját még Hitleréknek gyártotta Ferdinand Porsche (aki később egy újabb autómárka lett), de nekik a másik meg koreai, méghozzá a déli, és nem a népi Koreából, ami azért megnyugtató.
Ellenben van egy saját kezűleg épített Messerschmitt 109-es vadászgépem. Makett formájában persze, de mikor elfog a világ állása miatti kétségbeesés, ráküldöm a Spitfire vagy Hurricane makettemet, mindkettő angol gép a Harmadik Előtti Világháborúból, és utóbbi ráadásul (az eltérő méretarány miatt) legalább négyszer akkora, mint a náci halálmadár. Ja, és a Wellington éjszakai bombázóm még nagyobb, bár az igazihoz képest nem annyira, tudom, mer' állítólag láttam már olyat is állni a valahol.
Ez egy Wellington, ami nem a bélszín.
Amúgy meg bárki bármit a bármiről, a nagyobb hagyományú német cégeknél azért nehéz olyat találni, ami az 1930-as években ne kollaborált volna a hitlerájjal, szimplán csak mert akkoriban az volt a rendszer.
És ha Werner von Klinkerhoffennek Braunnak az amerikaiak az Apollo-program miatt elnézték, hogy az SS tagja volt, meg ő csinálta meg a V-1 és V-2 tömegpusztítónak szánt rakétákat, akkor némi pudingpor és porosodó repülőmakett igazán semmiség.
Pláne mert utóbbiaknál biztosítottam az egyértelmű angolszász fölényt, mikor még ilyeneket építgettem, jobbára az egyetemi vizsgákra készülés helyett. Azt' mégis egy jelentéktelen senki lett belőlem, de több diplomás senki! A nácik viszont vagy halottak már, vagy akik még élnek, azok nagyon buták és nagyon nincsenek sokan, bár a pudingot lehet hogy szeretik.
De inkább a hitlerszalonna alakú lekvárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése